Október elején volt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a Franz Kafka életét bemutató kiállítás megnyitója. A prágai német nyelvű zsidó író idén ünnepelné 130. születésnapját, ha még élne (és alkotna?). Mivel sem egyiket, sem másikat nem csinálja már, mi, vele ellentétben, november 9.-ig még meglátogathatjuk a kiállítást, ha már alkotni nincs is kedvünk. Markéta Mališovával, a prágai Franz Kafka Központ igazgatónőjével Hanzelik Gábor beszélgetett.
Az Önök szervezete úgy állítja be Kafkát, mint Közép-Európa nemzetközi jellegének egyik legjelentősebb képviselőjét. Nem arról van szó, hogy csehekként, a leghíresebb huszadik századi német írót próbálják elcsehesíteni?
Elég nehezen tudnám megválaszolni a kérdést, hova lehetne besorolni Kafkát. Ezen még az irodalomkritikusok is törik a fejüket, úgy bohemisták, mint germanisták. Induljunk ki abból, hogy Kafka azért elsősorban Prágai volt, ebben ők is mindnyájan egyetértenek. Természetesen egy németül beszélő zsidó családban nőtt fel Prágában, abban az időben, mikor a város még abszolút kétnyelvű volt, a hivatalos nyelv az osztrák-magyar birodalomban beszélt német volt, de érintkezett csehekkel is, sőt, Kafkát csehek és németek vették körül. Vannak is valami feljegyzései a nemzetiségi vitákról, mert Josefovban - ahol lakott -, a prágai óvárosban, a zsidó negyedben, éltek németek és zsidók is. Egyébként bérházon belül szépen kijöttek egymással, Kafka fel is jegyzi. Egyébként jellemző arra az időre a nacionalista behatás. De valamiféle kultúra kialakult, és a zsidó-német-cseh együttélésből keletkezhetett végső soron a prágai német nyelvű zsidó irodalom is, olyan képviselőkkel, mint Kraus, Werfel, Brod vagy Rilke. Egész egyszerűen ilyen volt a prágai atmoszféra, ahol ők nem is a hochdeutschot beszélték, hanem a Pragerdeutschot, ami azért egy kicsit eltért a hivatalos némettől. Kafka 1918-ban, amikor létrejött Csehszlovákia, és egy szempillantás alatt lett hivatali nyelv a cseh, teljesen könnyedén váltott németből csehre, mert a munkája során már előzőleg is találkozott a cseh munkásosztállyal. Amikor a biztosítóban dolgozott, hosszú feljegyzéseket írt azokról a sérülésekről, amit a biztosítót igénybe vevő cseh munkások szereztek, ezeket pedig csehül írta. Ebből persze nem következtethetünk arra, hogy Kafka cseh volt. Kafka egy Csehországban élő németül író szerző volt. De a világ háromnegyede úgy tekint Kafkára és Prágára, mint ami egy akolba tartozik. Csehország meg Prága pedig ugyanúgy, szóval maga ezt hogy magyarázná meg?
Hogy Kafka hogyan lehetne cseh? Végülis írt leveleket csehül is.
Jó, de akkor sem mondhatjuk, hogy cseh volt, és Kafka csehesítéséről sem beszélhetünk, de Kafkát azért körülírhatjuk bizonyos területi jegyek alapján. De ha elutazik külföldre, és megkérdezi bárkitől, a Cseh Köztársaságot három név fogja képviselni: Kafka, Havel és Dvořák. Ebben a három névben testesül most meg Csehország külföldön.
A gyönyörű épületeken kívül, ahol Kafka lakott vagy dolgozott, milyen Kafka ereklyéket találhatunk még Prágában? Vannak állandó kiállítások, láthatunk mondjuk legalább egy Milena Jesenskának írt levelet?
Nos Kafkával az a baj, hogy a kommunisták nem igazán kedvelték, ezért abban az időszakban csak '68 környékén került vissza a köztudataba. Talán ezért aztán a megmaradt családtagjai egy kicsit féltek is, hogy a munkáit megsemmisítik majd. Magam sem tudom, hogy juttattak minden egyes tárgyat külföldre, de 1990-ig szinte mindent kivittek. A család persze nem rosszból vitetett-, meg adott el mindent, hanem azért, hogy azok megmaradjanak. Vagy mondjuk Max Brod is, aki '48-ban kivitt mindent amit tudott Svájcba, mindenesetre ma a kéziratok nagy része az Oxford Libraryben van, meg a németországi Marbachban, meg aztán néhány magángyűjtőnél, Izraelben, szóval Kafka munkái eléggé szét vannak szórva. Prágában végül, néhány hivatalos iraton kívül, semmi sem maradt. Gondolok itt iskolai bizonyítványokra - sőt talán még azok sem – de inkább igazolványképekre, kérvényekre, meg néhány levélre. Tárgyakból viszont semmi sem maradt. Amikor 1924-ben meghalt Kafka, a legkedveltebb nővérére, Ottlára hagyott mindent. Ottla aztán koncentrációs táborba került, a tulajdonait pedig elkobozták. Az, hogy ezek megmaradtak egy raktárban, a csodával határos. Egy bizonyos Adler úrnak lett gyanús, hogy így maradhatott fenn Kafka magánkönyvtára is, amit így aztán sikerült később kijuttatni Németországba. Az egyetlen dolog, ami Prágában van, és én is tudok róla, az Kafka íróasztala, az azonban, hogy pontosan hol van, szigorúan titkos. De ha meg szeretné nézni a másolatát, megteheti az irodámban.
Láttam, hogy a társaságukhoz lehet csatlakozni. Az érdekelne, hogy a fizetős tagsággal miben tudjuk támogatni a törekvéseiket, és mik ezek a törekvések egyáltalán?
A társaság, annak ellenére, hogy csehországi, szívesen látunk minden új tagot. Mostanra egész szép számban vagyunk, több mint ezer tagunk van a világ különböző pontjairól. Vannak persze tagjaink, akik csak azért tagok, mert benne akarnak lenni egy ilyen társaságban, és vannak olyanok s, akik követik a tevékenységeinket, vagy leveleket küldenek, jelentkeznek, érdeklődnek, hogy mi történik velünk, mik az aktualitások. Vannak ennél sokkal aktívabb tagjaink is, főleg fiatalok, akik ötletekkel, segítséggel járulnak hozzá a munkánkhoz. Kafka pedig már inkább a társaságunk szimbólumává kezd válni. Nem jönnénk ki a projektekkel, ha csak Kafkával foglalkoznánk, szóval mint irodalmi társaság, a prágai németekre is figyelmet kell fordítanunk, de az a legfontosabb, hogy mindig értékes, fontos dolgokat akarunk támogatni, amik aztán további értéket teremtenek. Szóval ha belép, akkor segíthet olyasmikben például, hogy Kafka leveleit kiállítsuk Magyarországon. Így vannak mondjuk építészeink is, akik a kor építészetét próbálják reprezentálni.
Vannak olyan érdekes Kafkával kapcsolatos tények, amik érintik Magyarországot, a magyarokat, Budapestet?
Magyarországgal kapcsolatban van egy óriási érdekesség. A beszédemben el is felejtettem említeni, és ez egy kicsit zavar is. Márai Sándor, a maguk írója, az elsők között volt, aki Kafkát fordította. Utána kellene néznem, hogy ez mikor történt, mert fejből nem tudom megmondani, de az biztos, hogy a spanyolok és a magyarok az első Kafka fordítók között vannak. Az első fordító a németből csehre fordító Milena Jesenská volt, ez azért kétségtelen.
Egy kérdés a Franz Kafka díjról: Milyen kritériumok alapján adnak valakinek Kafka díjat?
A Kafka-díjnak, azt kell mondjam, főleg gyakorlati kritériumai vannak.A díjazottnak elsősorban még élő írónak kell lennie, és mivel a Cseh Köztársaságban van a díjátadó és ott is választjuk ki a díjazottat, ezért, követelmény, hogy legyen a szerzőnek csehre fordított műve. Ezek persze a gyakorlati részek. Elméletileg pedig olyan írókat díjazunk, akik olyan gondolatokat írnak le, amik aztán száz év múlva is aktuálisak lesznek. Nemzetközi zsűrink van, ott nekem, mint igazgatónőnek, semmi szavam nincs. Mi csak szervezünk.
Utolsó kérdés: Úgy gondolja, hogy a mai cseh prózában erős Kafka hatása? Tavaly például egy cseh írónő, Daniela Hodrová kapta a díjat.
Azt kell, hogy mondjam, hogy Kafka hatása a prózairodalomban töretlen. Tény, hogy azért rendkívül sokat nem beszélünk róla, de a jelentős írók nagyrésze, ha megkérdezzük őket, valahogy mindig eljut Kafkához. Nem állítom, hogy minden jelentős iró Kafkával kezdett, de azért olyan szerző volt Kafka, akinek vitathatatlan a hatása, és ehhez a hatáshoz kapcsolódnak az eddigi díjazottjaink is. Szinte biztos, hogy mindegyiknél meg fogjuk találni, hogy Kafka hatott rájuk, olvasták őt, követőjeik voltak, és így tovább. Lényegében azonban minden író, és itt a valódi írókat értem, nem valamilyen firkászokat, vagy grafománokat, előbb-utóbb úgyis bele kell ütközzön Kafkába, egyszerűen túl kell magát tennie rajta.
Hanzelik Gábor
