Patrik Ouředník 1957-ben született Csehországban. Amennyiben a klasszikustól eltérő, kortárs, posztmodern értelemben létezik poeta doctus, akkor ő az. 1985-ben meglépett Csehországból, és azóta Franciaországban él, sakkal és műfordítással is foglalkozik, Jarryt, Viant, Beckettet, Rabelaist fordított csehre, ez utóbbit még „hamisította” is, közben Hrabalt, Skácelt, Zábranát franciára fordította, kiadott egy szlengszótárat - persze csehet, és persze ez is inkább irodalmi mű, mint szótár. Ouředníkben az az elképesztő, hogy csak nagy ritkán képes bármit is a konvencióknak megfelelően csinálni. Közben pedig egy olyan szerzőről van szó, akinek írásait - már amit érdemes fordítani (tessék megpróbálkozni a Šmírbuchként ismert szlengszótárával, ami az 1945-1989 közötti időszak „nem konvencionális cseh nyelvi készletét” foglalja össze! Mi nem tudjuk eldönteni feleslegesebb vagy reménytelenebb vállalkozás-e.) G. Kovács László tolmácsolásában, a Kalligram jóvoltából már olvashatjuk magyarul. És a visszajelzések alapján szoktuk is olvasni! Hazai körökben az egyik legnagyobb sikert aratott könyve - nem szeretjük ezt a szót, de szüntelen beletörik a bicskánk Ouředník kategorizálásába - az Europeana nem tesz mást, mint amit az alcíme hamiskásan ígér: elmeséli a huszadik század rövid történetét. Igen ám, de most jön a kedvenc részünk: Az irodalmár kissé megizzadhat, mikor kategorizálni kell egy naivan megírt történelemkönyvet, de mit csinálna a színházi rendező, amikor meg kellene rendezni? Ezt már én sem tudom, de a Csekkold színházi fesztivál keretein belül most vasárnap megnézhetjük a Katona József Színházban, Dora Viceníková rendezésében, a brnoi Nemzeti Színház-Reduta színészeinek előadásában, és aki még nem látta volna őket (én már láttam, csak el kellett menni miatta Brnoig), azt arra kérném, hogy ne vegyen meg minden jegyet, mert mi is szeretnénk bejutni.
Hanzelik Gábor
