Amikor csehül kezdtem tanulni, édesapám egy csehországi útjáról hozott nekem néhány random antikvár könyvet, köztük Verne Gyula Nemo kapitányát csehül. Nem tudta, hogy a nyelvtanuláshoz eredeti cseh szöveg jobb lett volna, én sem sejtettem, hogy ennek a könyvnek még nagy hasznát fogom venni.
Évekkel később, amikor először olvastam Jan Němec A fény története című regényét, még mielőtt megkapta volna az Európai Unió Irodalmi díját, már tudtam, hogy nagyon szeretném lefordítani ezt a könyvet. Ez a regény kiválasztott engem, hogy lefordítsam: imádok fényképezni, egy bányászfaluban élek, a regényben is emlegetett Gustav Meyrinkről írtam a szakdolgozatomat és nagyon szeretek művészemberekről olvasni. Ráadásul a világhírű cseh fotográfus, František Drtikol fordulatos, cseppet sem hétköznapi élettörténete egy olvasmányos és lebilincselő, minden részletében kidolgozott regény formájában tényleg alkalmas lehet arra, hogy újra felkeltse a magyar olvasók érdeklődését a cseh irodalom iránt.
A fény története fejlődésregény, František Drtikol életét dolgozza fel, az események kronológiai sorrendben követik egymást. Drtikol a csehországi bányavárosban, Příbramban nőtt fel, kilencévesen végignézi a több mint háromszáz halálos áldozatot követelő 1892-es bányatűz mentési munkálatait. Ki gondolná, hogy a világhírű aktfotós eleinte festőnek készült és úgy gondolta, a fotográfia a tehetségteleneknek való? Ki gondolná, hogy első, még Příbramban nyitott műterme csődbe ment? Prágába kellett mennie ahhoz, hogy a várva-várt siker beköszöntsön, itt már nem csak az igényes, exkluzív portréra vágyó ügyfelek adták egymásnak a kilincset, de híres aktjaihoz is könnyűszerrel talált modelleket. Ki gondolná, hogy a férfi, akinek a kamerája előtt annyi meztelen szépség fordult meg, nem volt szerencsés a szerelemben? És ki gondolná, hogy élete alkonyára egy Buddha-hívő kommunista vált belőle?
Drtikol sorsa több szempontból sem az a tipikus cseh sors: siker, kudarc, kétségek és az igazság keresése váltakozik benne. Egy olyan férfi története ez, akinek volt bátorsága a csúcson abbahagyni, feladni kenyérkereső szakmáját. A regény mindazonáltal nem dolgozza fel Drtikol teljes életét, nem születésétől haláláig követi nyomon a sorsát, és a feldolgozott szakasz eseményei közül is szelektál. Ahogy a szerző mondja, keverednek a történetben a tények, az interpretáció és a fikció.
És ez még csak a téma, a kiindulási pont. Němec rendkívül alapos kutatómunkát végzett, a könyv mégsem egy szakmai szempontból kiváló tanulmány, hanem ízig-vérig szépirodalmi mű, intellektuális játék, éppen a fiktív epizódok azok, amelyek olyan olvasmányossá teszik a regényt. Nyelve választékos, ahogyan bevezeti az olvasót a fényképész szakma, a bányászat, a prágai színházi élet vagy a számmisztika rejtelmeibe.
Mesteri, ahogyan a müncheni fényképésziskola első tanítási napján az oktatók szájába adja a diákoknak szánt lelkesítő beszédek szavait: „Legyenek jó pásztorai a fénynek!”, ahogy a müncheni Régi Képtárban elemzik a festményeket, a Kaineusz-Kainisz történet, ahogyan Sophia Goudstikker magyaráz a portréalany karakterének megjelenítéséről, ahogy Tomáš Garrigue Masaryk adja elő, mi Goethe szerint a megismerés csúcsa, vagy ahogyan Leopold Procházka beszél Buddháról. Ezektől és az ehhez hasonló szövegrészektől válik ez a könyv egy művészettörténeti, kultúrtörténeti nagyregénnyé.
A szerző a szokatlan és provokatív egyes szám második személyű elbeszélési formát választotta, mely állandó feszültségben tartja az olvasót. Az elbeszélő mintha egy mindentudó közeli barát lenne, akinek a személyazonosságára a könyv végén derül fény. Němec rendkívül látványos képekkel, hangulatokkal dolgozik, ami elengedhetetlen egy fotográfus életének leírásához. Ahogy a fotográfus komponálja a fényképet, úgy alkot képet Němec a szavakkal. És mindenütt jelen van a fény.
Amikor először olvastam Jan Němec regényét, és elhatároztam, hogy lefordítom, már tudtam, hogy nem fog gondot okozni a forrás felkutatása abban a fejezetben sem, ahol jelöletlenül szerepelnek az idézetek a szövegben, ráadásul néhol még egy mondaton belül is váltakoznak Němec szövege és az átvett részletek. Abban a fejezetben, ahol Drtikol és családja a Nemo kapitányt olvassák. Hálás köszönet Karádi Évának és a Noran Libro Kiadónak, hogy lehetőséget adtak rá, hogy átültessem magyarra A fény történetét. Embert próbáló, de nagyon élvezetes munka volt.
***
Vendégszerzőnk Juhászné Hahn Zsuzsanna (1979) műfordító, vendor menedzser egy fordítóirodában. Bohemisztika és germanisztika szakon végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, majd két évig Prágában élt. A Susanna Roth műfordítói verseny győztese (2015). Elsősorban kortárs cseh prózát fordít, fordította Karel Šiktanc, Otokar Březina, Jaroslav Rudiš, David Jan Žák és Petr Hruška rövid szövegeit és Petra Soukupová Eltűnés, valamint Dora Kaprálová Egy férfi című műveit. Családjával Pilisszentivánon él.
Részletet a könyvből itt tudtok elolvasni, valamint érdemes tudni, hogy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából április 21-én pénteken 11:30-tól Jan Němec részt vesz egy pódiumbeszélgetésen az Európa Pontban, 17 órától a Cseh Centrum standján (B1) bemutatásra kerül a könyv a műfordítóval, 18 órától pedig az író dedikál a B1 standnál.
