Mivel valahogy és valamiről meg kellett szülnöm ezt a bejegyzést, villámgyorsan utánanéztem a cseh aktualitásoknak. Rájöttem, hogy olyan régen elvesztettem a fonalat, hogy esélytelen lenne felvenni, ezért gyorsan belevágtam a közepébe, és egy véleménycikket nyitottam meg. Hogy hol, az most nem számít. A cikk egy érdekes dologgal kezd: másfél év múlva megint köztársasági elnököt választanak a csehek. Jó, elismerem, nem biztos, hogy a legérdekesebb hír, engem is csak annyiban mozgatott meg, hogy ezzel esély nyílik arra, hogy Zeman helyett más költözzön be a Hradzsinba. Hogy milyen fontos szerepet játszik az éppen rajtra készülő kampányban a menekülthullám, és hogy ki hogyan viszonyul a "prágai kávéházhoz" (olyan ez, mint a pesti romkocsma, pesti művészmozi, stb., szóval a metonímia egy olyan fajtája, ami egy egyébként kellemes hellyel akarja megjelölni a benne kellemetlenkedő értelmiségieket. Csodálatos az ország, ahol az értelmiségi egy sikeres kampány negatív eleme, nem igaz?). De politikáról nagyjából ennyit. A Vár állandó emlegetésétől óhatatlanul eszembe jutott milyen kellemes nyári délutánokat és estéket lehet tölteni a Hradzsin környékén. Hogy ha lefele mászik az ember arról a magaslatról, szinte minden irányban talál egy sörözőt (kávézni mi inkább járjunk csak idehaza), és hát Prága, a poros város, szinte megköveteli, hogy az ember megigyon egy-két korsóval.
De idén nem is Prágát ajánlanám. Én most kivételesen azt mondanám, hogy ha valaki igazán kifinomult kedvében van, akkor ad egy esélyt Morvaországnak. Valójában magamról beszélek, mert sokat én sem adtam neki. Nemrég beszéltem egy Olomouc vonzáskörzetében lakó csehvel, aki fél perc alatt három látnivalót mondott Olomoucban. A volt kollégiumom fél kilométeres körzetében. Ilyenkor érzi magát igazán ötlettelennek az ember. Mert én mit csináltam ott? Ha jól emlékszem főleg fáztam.
Mivel nyár van, és kezd meleg lenni, és az utóbbi időben mindig melegebbnek érzem az időt, mint amilyen, mert már készülök arra, ami tavaly augusztus elején volt, ahogy a politizálást, a turisztikai útmutatást sem fogom befejezni rendesen. Egy gondolatomat sem tudom, ami azt illeti.
Még két dolog: mielőtt bárki csomagolna, és elmenne megnézni Morvaországot, mert azzal a három félmondattal meggyőztem, mondok neki három olyan programot, amin érdemes lesz idén nyáron részt venni:
Könyvhét. Lesznek cseh írók. Mivel ez egy blogbejegyzés, ezért nem írom le, ki, és azt sem, hol lehet megtalálni, de a neten például nem nehéz.
Y.East. Zsámbék. Szerintem hatalmas ötlet. A vidéken színészkedő alternatív színházaktól engem konkrétan kiráz a hideg. De ha valami nem károsít más embereket, pl. lopással, csalással és ilyesmikkel, ugyanakkor az embert kirázza tőle a hideg, addig kötelező minden adandó alkalommal kirázatni magunkat vele.
Az a nagy ronda metálfesztivál Csehországban, ami augusztus közepén lesz. Elmondom miért éri meg. Semmiért, hacsaknem azért, mert cseh sört csapolnak, egy fesztiválon. Mi jobb van, mint a cseh sör és a fehér hanggal csengő dobhártyák? Szerintem ez utóbbinál bármi.
Mondom, lesz nyáron program, nem kell itt elnökválasztással foglalkozni. Főleg nem egy másik országéval.
