A maribori illetőségű Liter jezika folyóiratot 2010-ben alapították a maribori egyetem szlavisztika tanszékének hallgatói. Eddigi közel négyéves fennállása alatt a folyóirat hat számot jelentetett meg. Az aktuális, 2013 júliusi tematikus szám a szlovén homoszexuális irodalommal foglalkozik. A fordítás rovat ezúttal külföldi egyetemek – többek között az ELTE BTK – szlovenisztika tanszékeivel együtműködésben készült. Ennek keretében jelent meg a folyóiratban Suzana Tratnik kortárs szlovén írónő és aktivista két regényrészlete magyar nyelven Bakonyi Gergely és Várkonyi Alma fordításában.
Szlovénül tudó olvasóinknak további szépirodalom és érdekes tanulmányok a folyóirat honlapján. http://www.literjezika.si/sites/default/files/revija/Liter_jezika_6.pdf
Suzana Tratnik: Harmadik világ (részlet)
Amikor Brankát megismertem, úgy húsz éves lehettem, és még kollégiumban laktam, ugyanabban, mint ő. Akkoriban nagy visszatérésére készült a művészvilágba, doktori ösztöndíjat kapott és egy saját műtermet a kollégium pincéjében, ahol kedvére szobrászkodhatott, még inkább kedvére apríthatta a legkülönfélébb anyagokat nagy lármával, ami csak a keze ügyébe került, és mindenhol jelen volt. A Magnus melegfesztiválon találkoztunk, ahol osztrák aktivisták előadását hallgattam a homoszexualitásról egy osztálytársnőmmel. Branka csatlakozott hozzánk, mivel ő és az osztálytársnőm egy helyről származtak. Magával ragadott szárnyaló beszéde arról, hogy az azonos neműek közti szerelem végülis egyáltalán nem furcsa vagy szokatan, hiszen valójában minden egyes őszinte érintés és érintkezés erotikus akár emberrel, akár állattal vagy növénnyel. Az élettelen anyagokkal is. Erotikus például az ecset érintése a vásznon. Vagy a véső ütése a kövön. Szavai valósággal mesmerizáltak – akkori fázisomban ezt szívesen éltem meg és neveztem így. Az előadás után még sokáig álltunk kint az utcán, és folytattuk a beszélgetést a világ mindent átható erotikusságáról. Megfogott, jobban, mint azt valaha is gondolta volna.
(...)
Amikor a Magnus fesztivál után születésnapja volt, küldtem neki egy csokor rózsát a virágostól. Ilyen őrültséget azelőtt sohasem engedtem meg magamnak. Este átjött a szobámba, de egyikünk sem tudta kibökni, hogy a csokrot én küldtem. Ez megtörte volna azt az édes és kimondatlan titkot közöttünk, amelyet mindketten ismertünk. Így aztán megint csak az erotikus spirál végtelenségéről beszéltünk, amelyre mindannyian fel vagyunk fűzve.
– Mi vagyunk ez a spirál – mondtam akkor.
Tetszett neki ez a gondolatom is. Büszke voltam magamra, megvolt a magam erotikus helye a szárnyai alatt, olyan közel voltam vésője és a kő érintéséhez. A rövid szünetekben ittunk, amíg ő újra elő nem állt valami okos, de kegyetlen gondolattal, ami aztán vég nélkül visszhangzott a fejemben. Ezek többsége amúgy Nietzschétől származott, de ezt akkor még nem tudtam, így nem is érdekelt. Megkérdezte, aludhat-e nálam, mivel akkoriban éppen nem volt szobatársam a kollégiumban. Elfeküdt az üres ágyon kezében cigarettával és egy pohár borral, felhúzta a térdét, rám nézett, és azt mondta:
– Szeretkezni akarok az egész univerzummal.
Sajnos én ennek az univerzumnak nem voltam része. Nem számít, később még hány nappalt és éjszakát töltöttünk együtt, hány szabad szellemet magasztaltunk, hány percig néztünk elvarázsolva és elbűvölve egymás szemébe, a testi érintések egyszerű mágiáját soha, soha nem birtokoltuk. Kezdeményeztem volna én, és megkockáztattam volna, hogy visszautasít, de egyszerűen képtelen voltam rá. Teljesen összezavarodtam, először fordult elő velem az életben, hogy nem bírtam eljutni a testiségig valakivel, aki őrülten vonzott, és aki kitöltötte az egész látóteremet.
– Nem megy, mi? – kérdezte egyik este sajnálkozva. Lelki magyarázata volt a dologra, miszerint ez nekünk egyszerűen nem adatott meg, és hogy egyszer a múltban lelkeink szerették egymást, és hogy ez így lesz a következő inkarnációinkban is. Elárulta, hogy valamikor, egy réges régi életemben szamuráj voltam, aki szenvedélyesen szerette őt. De mivel ő akkor már más felesége volt, a mi félelmetes erotikus szenvedélyünk évszázadokon keresztül beteljesületlen és fájdalmas maradt. Egyébként tudtam, hogy pasikkal szexelt, de ez engem akkor egy cseppet sem érdekelt, a mi szexuális kötelékünk úgyis csak akkor jöhetett volna létre, ha legalább az egyikünk állat, növény, vászon vagy megmunkálatlan kő lett volna.
Fordította: Várkonyi Alma
