Amit mindig tudni szerettél volna a szláv irodalmakról, zenékről, filmekről, kultúráról. Hiánypótló kalauz a szláv textusok tengerében. Könyvrészletek, műfordítások, esszék, interjúk, aktuális hírek, események.
A két legendás alternatív zenekar, a Víg Mihály nevével összefonódott magyar Balaton, és a Marcin Świetlicki krakkói költő nevével fémjelzett lengyel Świetliki közös koncerteket ad Lengyelországban és Magyarországon. Az első koncert november 24-én lesz Wrocławban, a jövő év elején pedig Budapesten is fellépnek. Ízelítőnek álljon itt néhány Świetliki-nóta magyar fordítása (amelyek szinte egytől egyik a frontember költeményei), a wrocławi koncert után pedig exkluzív interjúkkal jelentkezünk, érdemes lesz figyelni.
Olifánt
Láttam, hogy ég a villany, hát eljöttem. Csöngettem, és ajtót nyitottál. Nem beszélgetni jöttem, nem veszekedni jöttem, nem az örök háborút jöttem folytatni. Én szeretkezni jöttem. Szeretkezni jöttem.
Van már egy kés a hátamban, és nem maradt hely több döfésre. Én szeretkezni jöttem. Nincs a kávé-tea dilemma többé. Én szeretkezni jöttem, meghalni jöttem.
Láttam, hogy ég a villany, hát eljöttem. Csöngettem, és ajtót nyitottál. Nem beszélgetni jöttem, nem rábeszélni jöttem, nem aláírást gyűjteni, nem vodkázni jöttem. Én szeretkezni jöttem, meghalni jöttem.
Uszty-Nyera. Az 1007. kilométer a Kolimai Főútvonalon
Tehát kilométerben számolva már majdnem az út fele mögöttem van. Elhagytam a Magadani területet, már Jakutföldon járok, ahogy az oroszok nevezik ezt a vidéket, a jakutok nyelvén Szaha Köztársaság a neve. A népe a szaha nemzet. Az Orosz Föderáció legnagyobb alanyának hivatalos megnevezése pedig Szaha Köztársaság – Jakutföld, de így is lehet írni: Szaha Köztársaság (Jakutföld).
A „jakut” szó az evenek nyelvéből származik, ők éltek itt ősidők óta az dolganokkal és az evenkekkel. A jelentése „jövevény”, mert a török nyelvű szahák valóban sokkal később vándoroltak erre a földre. És akkora területet foglaltak el, mint tizenhárom Franciaország, meg még egy kicsi. Most itt termelik ki az orosz arany több mint felét, az ország összes gyémántját, és az ebből származó jövedelem Jakutföld költségvetésének hetven százalékát teszi ki.
Halvány pirkadatkor, pontosabban még teljes sötétségben, egy üzemi busszal indulok Mjaundzsából az arkagalai külszíni kőszénbányába, a Főút 750. kilométeréhez.
A bányában tett látogatásból Szveta történetét jegyeztem meg, aki az üzemi étkezdében dolgozik. Egy éve történt, hogy a japán bányászszakszervezettől érkezett hozzájuk küldöttség, ő adott nekik enni. Észrevette, hogy a vendégek az ebéd alatt mindvégig megigézve nézték, ahogy dolgozik, de az egyik japán végül nem bírta tovább, odament hozzá a tolmáccsal, és megkérdezte, miért hagyja abba a munkát Szveta minduntalan, és játszik azzal a régi gyerekjátékkal. Pedig csak annyi a titok, hogy Szveta a mai napig golyós számlálót használ.
Varsányi Istvánra, a lengyel nyelv és kultúra népszerűsítése teren kiváló érdemeket szerzett műfordítóra, nyelvtanárra, tankönyvíróra és szótárszerkesztőre emlékezünk.
1951-től a lengyel kultúra népszerűsítésével a Lengyel Olvasóterem foglalkozott, a háború előtti Lengyel Intézet közvetlen örököseként. Már egy év múltán elindultak a lengyel nyelvtanfolyamok, melyek Varsányi István vezető nyelvtanár karizmatikus személyének köszönhetően rövid idő alatt rendkívül népszerűvé váltak. A becslések szerint „Pista bácsi” több mint harminc év alatt mintegy 17 ezer diákot avatott be a lengyel nyelv rejtelmeibe.
A mára már ismert író, költő, műfordító Gömöri György, egykori tanítvány így emlékszik vissza rá:
„Varsányi szépen beszélt lengyelül, jól hangsúlyozott nehéz és hosszú szavakat, sőt külön versenyeket rendezett a nehezebb kifejezések helyes kiejtéséből. A nyelvtanórákat lengyel népdalok éneklésével gazdagította - mai napig tudok olyan gurál dalokat, amelyeket egy Varsóban vagy Poznanban felnőtt fiatal talán nem is ismer”.
Külső tartalmat ajánlunk ezúttal olvasóink figyelmébe, hiszen Dmitry Glukhovsy magyarországi látogatása nem csak nálunk talált visszhangra.
Az Orosz ok blog 2011 óta ontja magából a minőségi tartalmat a legnagyobb szláv ország kultúrájáról. A SzlávTeXtus szerkesztősége régóta lelkesen olvassa cikkeiket, így bátor szívvel javasoljuk böngészését.
Mint a szakma elismert magyarországi bloggerei, az Orosz ok stábja is lehetőséget kapott interjú készítésére Dmitry Glukhovsky-jal. Olvassák az orosz megjelenést követő könyvajánlójukat az Orosz népellenes mesékről itt, az ez alapján készült friss interjút pedig itt.
oroszlán a jelen szimbóluma; a prédáját elhurcoló farkas
jelképezi a múltat, ami megfoszt minket az emlékeinktől;
a gazdája talpát nyaló kutya pedig a jövő, s hiú reményekkel kecsegtet.
Macrobius
A nyelv alapvetően
a tények megerősítésére, vagy azok letagadására szolgál.
Bertrand Russell
1. az esküvő
Alice úgy érezte, mintha lebegne, mintha úszna álmában. Jelen eset- ben persze minden olyan hasonlat, amely ezt a lebegés-érzést kívánná szavakba önteni, túlontúl földhöz- ragadt. Egy pillanatra megfeledke- zett magáról; szíve, mintegy jelezve a pillanat nagyságát, szinte megállt. Alice továbbra is ezt a kolibrirepü- lés-hasonlatot dédelgetve magában, mély lélegzetet vett, és ez a két szó buggyant ki az ajkán: „Kedd van!” Ez volt az egyetlen dolog, amire gondolni tudott, amellyel eggyé ol- vadt, amellyé ebben a pillanatban ő maga is átlényegült. Elérkezett hát ez a nap is! Az illathoz pedig kez- dett hozzászokni.
Levegőt beszívni, levegőt kifújni. Visszatartott lélegzet, ünnepélyesen szurkáló alhasi fájdalom, szikrázó, arany napfényben úszó lég, ágynemű- re pottyanó izzadságcseppek… Két pont jelent meg a szeme előtt. A be- lélegzésre már kényszerítenie kellett magát. Kételyek gyötörték. Nem volt egészen biztos abban, hogy a szorosan zárt szemhéjai mögött táncoló két pontnak vajon a szemiz- mok összeszorítása, és azok retinára gyakorolt nyomása-e az oka, vagy inkább valami más, például… valamimetafizikus jelenség? Rövid tűnődés után Alice a második lehetőség mellett döntött. Befejezte a belégzés-kilégzés ciklust, de annyira már nem bízott magában, hogy meg mert volna mozdulni az ágyban. Fe- küdt, és lehunyt szeme előtt pontok táncoltak. Az egyik volt a múlt, a másik a jelen. Csak az nem volt teljesen világos, hogy melyik me- lyik, de mindenesetre érezte, hogy a mai nap a legeslegvalóságosabb, legtökéletesebb és bizonyára a legillatosabb nap, amit valaha megélt. Csak ebben a pillanatban eszmélt rá. „Igen! Hát persze – az illat!” Ha most nem az ágyon feküdne, bizonyosan beleszédülne ebbe az illatba. Az illat! Az illat ébresztette fel! Vagy ha nem az, akkor nyilván a zene, amely a szomszédos szobából szűrődött át. Ebben a pillanatban Alice elvesztette az uralmat a teste felett, megborzongott és mélyet lélegzett. A tüdejébe akarata ellenére a kívántnál nagyobb mennyiségű leve- gő áradt, több annál, mint amennyit szeretett volna, és mint amiről úgy gondolta, hogy képes elviselni. Megborzongott a félelemtől, de a folyamat újra és újra megismétlődött, olyan volt, mintha fuldokolva, levegő után kapkodva a folyó vizét szippantaná a tüdejébe. Abbahagyta a múlt és a jelen mérlegelését, már úgyis régen elfelejtette, melyik pont mit is jelképez, meg azt is, melyik melyik. Szemhéjának felnyitásával egyidejűleg még valami nyugtató, finom simogatást is észlelt a talpán. A szeme felpattant, a torkából pedig robbanás, csattanás, detonáció, vulkánkitörés, süvítő napszél, lavina, zápor, földrengés, hóvihar és így tovább tört fel. Röviden: zokogás. Körülötte, az ágya körül mindenfelé, rózsák hevertek. Mindenféle árnyalatú, mindenféle színű, ezerféle illatú virágok. A legsötétebb vöröstől a legvilágosabb rózsaszínig, a barnás, sötétsárgától a legfinomabb pillangóaranyig. Mindenütt rózsák voltak, mintha belőlük lenne a takarója, a paplanja, a fátyla. Betemették, kör- beölelték, és nem engedték. És mögöttük, a rózsabirodalom mögött az ajtóban és az ablakpárkányokon liliomok és krizantémok pompáztak. Az egész szoba illatfelhőben úszott. Amerre csak nézett, mindenfelé virágok hevertek, és mindenfelé, ameddig csak elért, rózsák. Kedd volt. Az esküvője napja.
A Budapesti Szlovák Intézet szimpóziumot szervez Ján Nepomuk Bobula halálának 110.évfordulója alkalmából.
A szimpóziumot megnyitja:Gabriel Hushegyi, a Szlovák Intézet igazgatója és Petró László, a Terézvárosi Szlovák Önkormányzat elnöke Előadók: Dr. Kovács Anna, az Országos Szlovák Önkormányzat Kutatóintézete igazgatója Dr. Karol Wlachovský, műfordító, irodalomtörténész Bende Csaba, építészmérnök Dr. Dáša Ferklová, a turócszentmártoni (Martin) Szlovák Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa Petró László, a Terézvárosi Szlovák Önkormányzat elnöke
Helyszín: Szlovák Intézet (1088 Budapest, Rákóczi út 15.)
November 14-ére (csütörtök) két lengyel témájú programot is ajánlunk: Bohdan Zadura költői estjét, illetve Ania és Adam Witkowski kiállítását.
2013. november 14. (csütörtök), 18.00
Beszélgetés Bohdan Zadura pályájáról, költői életútjáról, verseiről a Lengyel Intézetben, a szerző részvételével.
Helyszín: Lengyel Intézet (Budapest, VI. Nagymező u. 15.)
Az est résztvevői:
Bohdan Zadura – lengyel költő, író, műfordító és szerkesztő
Kiss Gy.Csaba – irodalomtörténész
Bohdan Zadura lengyel költő, író, műfordító, irodalomkritikus. Több éven át szerkesztője a lengyel Akcent című folyóiratnak, majd 2004-től a Twórczość című folyóirat főszerkesztője. Ukrán, angol, és magyar irodalmat fordít lengyelre. Pulawa városának díszpolgára, Nocne życie című kötetéért megkapta a Silesius költészeti díjat, az év könyve kategóriában.
Bohdan Zadura teljes költői életművéből készült, első önálló magyar nyelvű kötete 2005-ben jelent meg a Magyar Napló gondozásában Éles határok címmel.
A kötet fordítói: Kovács István és Zsille Gábor.
Az est résztvevői:
Bohdan Zadura – lengyel költő, író, műfordító és szerkesztő Kiss Gy.Csaba – irodalomtörténész
Bohdan Zadura lengyel költő, író, műfordító, irodalomkritikus. Több éven át szerkesztője a lengyel Akcent című folyóiratnak, majd 2004-től a Twórczość című folyóirat főszerkesztője. Ukrán, angol, és magyar irodalmat fordít lengyelre. Pulawa városának díszpolgára, Nocne życie című kötetéért megkapta a Silesius költészeti díjat, az év könyve kategóriában. Bohdan Zadura teljes költői életművéből készült, első önálló magyar nyelvű kötete 2005-ben jelent meg a Magyar Napló gondozásában Éles határok címmel. A kötet fordítói: Kovács István és Zsille Gábor.
A budapesti kulturális intézetek vezetőit, illetve az intézetek működését bemutató sorozatunk keretében ezúttal Hushegyi Gáborral, a Budapesti Szlovák Intézet igazgatójával beszélgettünk.
Néhány hónapja tölti be a Szlovák Intézet igazgatói pozícióját, tehát legelőször is gratulálni szeretnék a Szláv Textus nevében a kinevezéséhez. Egy új vezetőnél adja magát a kérdés, mit kell Önről tudni, hol tevékenykedett eddigi pályafutása során?
Köszönöm szépen! Elsősorban képzőművészettel foglalkoztam eddig. Azt állíthatom, hogy bárhol is dolgoztam, a képzőművészet mindig jelen volt a munkámban – előadásaim, kutatásaim tárgya volt a képzőművészet vagy a képzőművészetek története. Voltam kutató, újságíró, egyetemi oktató, muzeológus és közben kurátor is, kiállításokat készítettem, valamint a budapesti Műértő prágai és pozsonyi tudósítójaként is tevékenykedtem. Fontos állomás volt az életemben a nyitrai Konstantin Egyetem, ahol a '90-es évek elején művészettörténetet és kortárs művészetet adtam elő leendő rajz szakos tanároknak illetve alsó tagozaton tanítóknak – szlovákoknak, magyaroknak, romáknak. Onnan a pozsonyi magyar tanszékre kerültem, ott pedig a régi Magyarország és Magyarország művészettörténetét, illetve kortárs művészetet tanítottam, majd 2004-től a Szlovák Nemzeti Múzeum kurátora lettem. Közben óraadó tanár voltam a Képzőművészeti Egyetemen Pozsonyban, és mindezek közepette 1998 és '99 között a budapesti Műcsarnokban kurátorkodtam közel egy évig, szlovák és szlovén projekteket valósítottam meg. Dióhéjban ennyi lenne az eddigi pályafutásom, tehát alapvetően a szlovák és a magyar művészet világában mozogtam, több kiállítást rendeztem Budapesten is és rengeteg magyar művészt mutattam be Szlovákiában.
A háromnapos XXI. SZlovák Filmszemle zárónapján (november 13, szerda) is megéri ellátogatna a Budapesti Szlovák Intézetbe. Mutatjuk, hogy miért. A vetítések ingyenesek.
9:30 A pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak alkotásaiból, 60 perc10:30 Animációs filmek
11:00 Exponáty – alebo obrázky z kaštieľa (Kiállítás, avagy képek a kastélyból - szlovák dokumentumfilm, 2013, rendezte: Palo Korec, 70 perc) ANGOL NYELVŰ FELIRATTAL !!!
„A film olyan emberek történeteit meséli el, akik mindent elveszítettek, és csak az élet maradt meg nekik. Az alkotás egyúttal tanúságtétel az erőről, ahogy hőseink erejéről is. Emberek, akik már szinte csak vegetálnak, de továbbra is élnek, örülnek, bánkódnak, várnak. Ez a dokumentumfilm egyúttal tanúságtétel korunk rohanó világáról.” (P. Korec) Idősek szociális otthona, Stomfa. A 70 perc alatt összesűrűsödik a vásznon sok-sok szeretetreméltó humor, kísérlet a józan ész, az emberség, a méltóság, a legegyszerűbb remények megőrzésére, valamint a kapcsolat és a megértés utáni vágy. A film megsimogatja a szívet.
14:30 Peter Solan (1929-2013) tiszteletére
A pobežím až na kraj sveta (És elfutok a világ végére - csehszlovák játékfilm, 1979, rendezte: Peter Solan, 74 perc)
Filmadaptáció Mária Ďuričková prózája alapján. Az alkotás egy fogyatékkal élő lány története korabeli falusi környezetben. Gyerekkora óta megsebzik, kigúnyolják az osztálytársai, hozzátartozói részéről is sok meg nem értésben van része, így sokkal érzékenyebben figyeli a világot maga körül, és csak óvatosan köt új barátságokat.
Tizennégy-tizenöt éves lányok, és már sokkal több mindent éltek át, mint a felnőttek többsége. Iskolakerülés, szökés otthonról, prostitúció, drogok, élet az utcán és végzetes szerelmek, még ha csak gyerekekről van is szó. A családjuk csonka, az életük vakvágányon... Ilyenekkel, mint ők, tele vannak a javítóintézetek. "Egy lány története inspirálta a filmet, akivel találkoztam. Még csak gyerek volt, aki körül összedőlt a világ. Mindent elvesztett, amit szeretett, ami a gyerekkorhoz tartozik..." (Juraj Lehotský)
18:00 Kauza Cervanová (Cervanová-ügy - szlovák-cseh dokumentumfilm, 2013, rendezte: Robert Kirchhoff, 100 perc) ANGOL NYELVŰ FELIRATTAL !!!
Dokumentum-tragédia az igazsághoz való jogról. A Cervanová-ügy Robert Kirchhoff rendező nyolcéves nyomozásának eredménye a máig lezáratlan és nagy média visszhangot kapott esetről, amely L'udmila Cervanová medika elrablásának, megerőszakolásának és megölésénének sötét mélységeibe enged betekintést. Az ügyet egész Szlovákia ismeri. A film a bűntény segítségével mutatja be a kapcsolatokat, magatartásokat és a társadalmi változásokat a hetvenes évektől napjainkig.
A 2012-as Hungarica-díjat elnyert Mateusz Chmurski előadása november 12-én a Francia Intézetben.
HÁROM KÖZÉP-EURÓPAI ÍRÓ ÉS ÍRÓI ÁLMUK
Csáth Géza, Ladislav Klíma, Karol Irzykowski – mindhárom író ugyanahhoz a generációhoz tartozott, mindhárman az Osztrák-Magyar Monarchiában születtek a múlt század hajnalán. Nem volt közöttük semmilyen kapcsolat, nem is ismerték egymást. Ám aki figyelmesen olvassa műveiket, mégis felfedezhet egyfajta közösséget, meglepő összefüggéseket sorsukban és írásaikban egyaránt.
Előadó: Mateusz Chmurski, a 2012-as Hungarica-díj nyertese
Az EDF-fel együttműködésben. Francia nyelven, magyar szinkrontolmácsolással.
Helyszín és időpont:
FRANCIA INTÉZET, BUDAPEST 1011, FŐ U. 17. NOVEMBER 12. 18.30