Ahogy azt már preventíve jeleztük, idén (is) olyan széles volt a Sziget Világzenei Színpadjának szláv választéka, hogy még a legfinnyásabbak is megtalálhatták a számításukat. Augusztus 13-án például, ha valaki további gyönyörökkel akarta fokozta a Perseidák meteorraj látványát, az előbb említett skálának, azt hiszem, a két végletét hallgathatta meg.
Először a horvát Kries lépett a világzene világot jelentő deszkáira. Ők az abszolút hagyományosabb vonalat képviselik, zenéjükben a folklór dominál (ez öltözékük, hangszereik is tükrözik), de ettől még senki ne gondolja azt, hogy klasszikus népzenével áll(t)unk szemben. A lyra (valamely népi variációja) ide, dudák oda, volt itt bőséggel rockzene és mágia, sőt talán nem túlzás, hogy némi sámánizmus is.
Az estét záró, Ukrajnából érkezett Onuka pedig a másik véglet. Koncertjükön csak úgy hömpölygött a nép, lobogtak az ukrán zászlók. És noha azt vártuk, hogy majd az ukrán folklór elemeit keverednek az elektronikus zenével (volt is néhány hagyományos hangszer a színpadon), gyakorlatilag egy elektropop koncertet kapott a közönség, science fictionbe illő díszlettel és jelmezzel (bocsánat, fellépő ruhával), az ukrán nyelven megszólaló dalok pedig még bizarabbá tették az egészet. Persze lehet, hogy csak vájtabb fül kellett volna a tradicionális ukrán népzenei elemek kihallásához.
A képek mellett lássunk egy kis gyorstalpalót a két bandáról.
A Kries saját bevallása szerint nem azzal a céllal játszik és/vagy dolgoz fel hagyományos horvát dallamokat és szövegeket, hogy megőrizze a folklórt az utókornak, egyszerűen csak szeretik azok szimbolikáját, melódiáját, az érzéseket, amelyeket kiváltanak. A hagyományőrzést meghagyják másoknak, akik – szerintük – azt jobban tudják. A zenekar társadalmi szerepvállalásban élen jár, két évvel ezelőtt például felszólították a közönségüket, hogy támogassák a horvátországi fiatal, hajléktalan, nélkülöző művészeket. Akik így tettek, megkapták az aktuális albumot elektronikus formában.
Az öt éve létező Onukának is megvannak a hagyományokba visszanyúló gyökerei. Az alapító-énekesnő, Natalia Zizcsenko nagyapja ugyanis híres ukrán hangszerkészítő volt, Natalia is tőle kapta az első (kézzel készítette) furulyáját. A zenekar neve is ennek tudható be, ugyanis ő az unoka, vagyis az Onuka. A kisasszony aztán tizennyolc évesen úgy határozott, túllép a folklorisztikus hagyományon (addig már több népzenei formációban játszott), míg végül úgy döntött, az elektronikával kapcsolja össze azt – így jött létre az Onuka. Az együttesnek nagyon fontos az imidzse is, külön team dolgozta ki ezt a kinézetet, amely a lányok szerint jól kiegészíti egymást a zenével, vagy éppen erősíti ezt.
Németh Orsolya
Bővebben az alábbi oldalakon, interjúkból lehet tájékozódni (mi is így tettünk) – ám ehhez már nyelvtudás szükségeltetik:
http://www.nacional.hr/mojmir-novakovic-tradicijska-glazba-osnova-je-sve-glazbe-ovoga-svijeta/
http://allaboutmusic.pl/poznajcie-onuka-odkrycie-tegorocznej-eurowizji/
http://www.muno.pl/news/ntro-festival-2016-raciborz-lineup-bilety-onuka-wywiad/
