Heé Veronika (1946) valódi szaktekintély, negyvenéves tanári pálya áll mögötte és több hiánypótló csehes mű köthető a nevéhez, például a Cseh nyelvkönyv, A cseh irodalom története, vagy a Cseh költők antológiája I. Ez a kötet 2010-ben jelent meg és szimbolista és avantgárd költők műveit tartalmazza.
A Cseh költők antológiája II. az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszéke és a Magyar Eszperantó Szövetség jóvoltából jelent meg 2016-ban két kötetben. Az antológiába ezúttal az eddig Magyarországon kevésbé ismert 19. századi líra válogatott darabjai kerültek. Szerepelnek benne a szentimentalizmus és romantika képviselői, a Május-nemzedék, a katolikus modernek, a Ruch- és Lumír-nemzedék költői, valamint a szimbolizmus és a dekadencia előfutárai.
A kötet magyarra először lefordított versei főleg négy fordító, Balázs Andrea, Heé Veronika, Efraim Israel és Vörös István munkái, de szerepelnek benne korábbi, már klasszikusnak számító fordítások Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, Garai Gábor és Tandori Dezső tollából is. A mintegy 700 oldalas válogatás 47 szerző több mint 200 versét mutatja be. Könyvbemutató április 21-én, pénteken 15.00-tól a díszvendég standon. Addig is, íme, egy kis ízelítő:
Jan Kollár: Mi a szerelem? …
Mi a szerelem? Ínségáradat,
Zavar, mely belakja szobádat.
Hideg tűz, örömteli bánat,
Édes rosszkedv, bú az öröm alatt.
Kedves csapás, méregevő kanál,
Sírásöröm, mosolyutálat,
Gyógyító baj, hóhéralázat,
Kéjes sírhant, kérlelhető halál:
Én is érzem, mióta követem,
A fát önmagam alatt vágom,
A szárnyam önként gúzsba köttetem;
Hanyatt-homlok a mélybe zuhanok,
Ikarosz, a te utad járom,
De lehulltomban is boldog vagyok.
Fordította Vörös István
Vítězslav Hálek: Őzet láttam egy alkonyon…
Őzet láttam egy alkonyon,
alkonypírt ivott hegyi tavon,
csak állt ott néma szemmel,
szökkent, s az erdőben tűnt el.
Dehát mi történt énvelem,
hogy őzzé váltam hirtelen?
A lábam, íme, vízbe nőtt,
az alkonypír a szám előtt.
S csak iszom a fényt, mely mint a hó,
fent esti csillag, hunyorgó,
körül az arany láthatár --
kék kelyhet a part körbezár.
S csak állok némán, s ámulok,
e szép világ, mint szép álom,
mely utat nyit a lélekbe --
őzként futok az erdőbe.
Fordította Heé Veronika
Josef Václav Sládek: Hol a mama?
Ma temették el az anyját;
gyermeke boldogan állt ott:
ilyet ő még sose látott,
mennyi fény és mennyi ünnep,
ilyet ő még sose hallott,
muzsikálnak, énekelnek...
nem látott még ennyi pompát.
– Hol a mama?
Ahogy fekszik nyugodt arccal,
körbeveszik a virágok,
madonna a csillagokkal,
gyermekének eképp látszott.
Muzsikusok, énekesek,
mennyi virág, mennyi ünnep.
Elindulnak, s velük apja.
A szent: koporsóba rakva...
legelöl, de nem volt maga,
koporsóját felemelték,
mint a búcsúba ha vinnék,
ifjak, lányok, hosszú sorba'.
A szent: koporsóba rakva;
– Hol a mama?
Benn a házban milyen csönd lett,
a gyermek csak egyre jön-megy,
bejár szobát, udvart, kertet.
Mindig maga!
Az udvaron galamb röppen,
a kertben madárka rebben.
– Hol a mama?
Öreg néne jött el este,
a kicsit, hogy megnyugtassa,
bár ily csöppség nem tudhatja,
milyen is a világ rendje:
– Édesanyádat, tudod-e,
most az Úr magához vette;
sírban nyugszik, fű takarja,
és pihekönnyű az álma,
mert az Úrnál van a lelke.
– Hol az Úr?
– Ott fenn, a mennyben.
Ott a mamád is, tudod,
körbeveszik angyalok és csillagok,
sose jön már le a földre,
ebbe a siralomvölgybe.
– Hol az Úr?
– Ott fenn, a mennyben!
– Ki lesz velem idehaza,
ki lesz a papával, velünk?
– Velünk, az Úr...
– Hol a mama?
Fordította Balázs Andrea
Bohdan Jelínek: Szenteste
Fagydöngölt hó; – rajta fagyott növény ül,
száz törékeny toklász vesz el,
a magasságnak szürke leple kékül
úgy vezekel –
A gyászlepel arany szegélye fénye
hull a jeges terekre lenn.
A föld hideg kezei összetéve –
ó, Kegyelem!
Fordította Efraim Israel
Juhászné-Hahn Zsuzsanna írása