A Cseh Centrum munkatársai az idei Könyvfesztiválra egy katalógussal készültek a hardcore cseh irodalom fanoknak, és persze a magyar kiadóknak is. A katalógusról, cseh irodalomról, fordításokról, Könyvfesztiválról beszélgettünk az igazgatónőjükkel, Lucie Orbókkal, és az irodalomért felelős gurujukkal, Peťovská Flórával.
Hanzelik Gábor: Azzal kezdem, amivel már egyszer elkezdtem egy ilyen beszélgetést: Miért "nem csak Hrabal", miért nem "nem csak Kundera, Hašek"?
Peťovská Flóra: Magyarországon Hrabal a legismertebb cseh író, persze Kundera és Hašek is azok, de mi arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy nem csak ők hárman a cseh irodalom. Bőséges kortárs kínálattal állunk szemben, szerencsére Magyarországon elég jók a fordítók is, ezért kétszeresen is bőven van miből válogatni.
Lucie Orbók: A Hrabal-Sör-Menzel egy szentháromság, ennek megfelelően a három tag tökéletesen össze is függ egymással. És persze mindhármuknak kijár a megfelelő tisztelet, de a mi feladatunk, hogy új dolgokra, kortárs alkotókra is felhívjuk a figyelmet. Most komolyan, Hrabalt tovább reklámozni olyan, mintha a tokaji bort reklámoznánk.
H.G.: Ha lesz valamiféle reklám, akkor hogy fog kinézni, és mi alapján válogattátok össze, hogy mit fogtok reklámozni?
P.F.: Egyrészt lesznek cseh vendégeink a Könyvfesztiválon, négy írót hívtunk meg, illetve a Cseh Kulturális Minisztériumból az irodalmi szekció vezetőjét, Radim Kopáčot. Az írókat erre adott szempontok szerint szedtük össze: kellett egy elsőkönyves, aki az Európai elsőkönyvesek fesztiválján képviseli Csehországot, ő Viktorie Hanišová, most jelent meg az első regénye. Rendkívül ígéretes, nehéz témát feszegető könyv, egy örökbefogadás történetéről van szó. A főszereplő annyira vágyik egy gyerekre, hogy a saját előítéleteivel szembeszállva örökbe fogad egy roma kislányt, és a regény azt írja le, hogy romlik meg a már eleve rosszul induló kapcsolatuk. Petra Soukupová és Kateřina Tučková képviseli a női szerzőket idén, nekik a könyvfesztiválra jelenik meg könyvük magyar nyelven, Tučková Üldözött istennőit Csoma Borbála fordította. A Fehér-Kárpátokban játszódó történetben a helyi vajákosasszonyok üldöztetéséről ír a szerzőnő. Petra Soukupová Eltűnés című regényét pedig J. Hahn Zsuzsanna fordításában olvashatjuk. De hogy a férfiak és a líra is képviselve legyen, Vörös István fordításában most jelenik meg Petr Hruška Mondom neked c. verseskötete. Másrészt egy katalógussal is készülünk a kortárs cseh irodalom legjavából. Érdekessége, hogy nem próbáljuk áttekinteni a teljes cseh irodalmat, inkább szakmai jellegű a dolog, a kiadókat szeretnénk megszólítani.
L.O.: A katalógus ötlete a spanyolországi kollégáktól származik egyébként. Ők is csináltak ilyesmit a spanyol könyvvásárra, de mi még ehhez hozzá akarjuk tenni a magunkét, és valahogy kapcsolatba hozni a kiadókat és fordítókat. Motiválni a kiadásokat, fordításokat, a katalógus ezért főleg még nem fordított könyvekkel foglalkozik. Ez tulajdonképpen egy luxusszámba menő segédlet a kiadóknak (nevet).
H.G.: Ahogy elnéztem a mostani pályázati eredményeket, (H.G.: A fordításokat támogató cseh állami pályázat) a megtámogatott műfordítások jelentős részét tényleg a spanyolok kapták, már értem miért.
L.O.: Sőt, azt hiszem, hogy nekünk is sikerült megnövelni a támogatott fordítások számát.
H.G.: Feltétlenül. Azt hiszem az októberi prezentáción bemutatott könyvek jelentős részét viszontláttam a nyertes pályázatok között.
P.F.: Ugyan csak részben tartozik ide, de ha már a fordítókról van szó, akkor megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak a fordítóknak, akik a katalógus összeállításában közreműködtek. Heroikus, tényleg így lehetne jellemezni azt a munkát, amit a katalógus létrejöttéért elvégeztek.
L.O.: Ebbe persze Flóra munkáját is beleszámítanám, mostanság általában hajnali ötkor kaptunk tőle e-mailt arról, hogy aznapra végzett.
H.G.: Azért visszatérnék még egy félig megválaszolt kérdésre. Belenéztem a készülő katalógusba, tematikailag és műfajilag is rendkívül sokszínű. Szerintem tényleg egy nagy skáláról van szó, de közel sem mindenről. Mik voltak a válogatás elvei?
L.O.: Az elsődleges természetesen az, hogy mi lehetne érdekes a magyar közönség számára. Van-e a szövegeknek valamilyen közép-európai kontextusa. A második, hogy ne a saját ízlésünk alapján válogassunk, támaszkodtunk a szakértőkre is. Elsőbbséget élveztek a Csehországban valahogy díjazott könyvek, mondjuk a Magnesia Litera nyertesei. Aztán ott vannak a szerzők, akiket már fordítottak, és van mire építeniük itt. Pl. Ouředník, Zmeškal, Denemarková, Tučková.
H.G.: Ouředníknek van még könyve, amit ne fordítottak volna magyarra?
P.F.: Kaptunk javaslatot, melyik könyvét lenne érdemes fordítani, teljesen fellelkesedtünk, egy felnőtteknek szóló mesekönyvről volt szó. Aztán Ouředník szólt, hogy most még nem járul hozzá ezen könyv fordításához, hanem előtte inkább egy másik könyvet fordítsunk le. Az is érdekes kötet lesz, próza és líra határán valahol. De visszatérve a katalógushoz: nagyon fontosnak tartottuk, hogy ne csak szépirodalom legyen benne, ne csak felnőtt irodalom, hanem a gyerekirodalom és a képregény is megtalálja a helyét.
L.O.: Az élő szerzők bemutatásán kívül ebben a katalógusban összeszedhető a lehető legtöbb információ a kortárs cseh könyvpiacról. De a Könyvfesztiválos jelenlétünk fontos része lesz, hogy magyarra fordított cseh könyveink is lesznek, persze, de lesznek olyan könyvbemutatók, amik, és főleg gyerekkönyvekről van szó, a könyvek vizuális, grafikai oldalát mutatják be. És persze eladásra is szánunk könyveket.
H.G.: Amikor azt vettétek figyelembe, hogy mi érdekelheti a magyar kiadókat, akkor ezt a képet milyen mértékben határozta meg a Hrabal-Kundera-Hašek trió olvasottságának ténye?
L.O.: Azt hiszem nem nagyon vettük ezt figyelembe. Minket inkább a téma érdekelt, Matěj Hořava Pálinkája például pont emiatt. Ez a könyv, azt hiszem tavalyi, és egy Grúziában élő cseh tanár könyve, a Bánátban játszódó történeteit tartalmazza. Gyanítom, hogy ez például meg tudná szólítani a magyar olvasókat is.
P.F.: Bolgárra és lengyelre éppen most fordítják. És ez is kritérium volt a katalógusnál, hogy fordították-e már más nyelvekre az adott könyvet. De ez a Hořava-könyv tényleg jó ötlet. A Bánáti cseh kisebbségről szól.
L.O.: És az a címe, hogy Pálinka. Ezt ne lehetne eladni Magyarországon? (nevet)
H.G.: Rendben, de tapasztalataim szerint a cseh olvasóknak van egyfajta érdeklődésük az egzotikum iránt. Nekem úgy tűnt, hogy sokkal inkább, mint nekünk magyaroknak. Az persze más kérdés, hogy nekik már mi is elég egzotikusak vagyunk.
L.O.: Ez igaz. Most jöttem Prágából, ahol munkatársakkal, barátokkal beszélgettünk, főleg irodalmi témákról, és ők is előhozakodtak vele, hogy na, akkor mondjak már valamit, mondjuk egy mondatot magyarul.
H.G.: Ami azt illeti, én ugyan nem nagyon emlékszem rá, de a kilencvenes években pedig mintha pont fordítva is működött volna, és a csehek lettek volna az érdekesnek számító egzotikum a mi szemünkben. Persze mára szerintem ez kevés ahhoz, hogy olvasótábort toborozzunk.
L.O.: Elképzelhető. Mindenesetre a cél, hogy fiatalokat nyerjünk meg a cseh irodalomnak. Az motivál, hogy az egyik cseh könyvvásáron a résztvevők több mint 80%-a, ha jól emlékszem, harminc év alatti fiatal volt. Persze nem zárjuk ki a többieket sem a jóból, de a fiatalokkal egy új generáció lépne be a cseh irodalom olvasóinak táborába, és ez lenne nagyon fontos.
P.F.: Így van, és ehhez ma már nélkülözhetetlen a jól megtervezett borító, az, hogy a szöveg megszólítsa ezeket az olvasókat. De erről szólnak a rendezvények, események, amikhez csatlakozunk, vagy éppen mi csináljuk őket. Ilyen volt az Irodalom éjszakája, és ezen kívül is törekedni fogunk, hogy a cseh irodalommal kapcsolatos események ne maradjanak a Könyvfesztiválon. Készülünk például a Kis könyves éjre is. Az ottani műsor neve Irodalmi Cse(h)megék, cse(h)vegés. Ugyan a könyvfesztivál ideje alatt lesz, de saját kezdeményezés a cseh irodalmi kvíz is.
H.G.: A Magyar könyvpiacon közben úgy tűnik, hogy az Európa megmarad a régi, befutott cseh íróinál, és abba az űrbe, ami így keletkezik, elkezdtek beáramolni a kis kiadók. Ez úgy értem, hogy mára már főleg a kis kiadóknak van érdeklődésük a még be nem futtatott cseh nevek iránt. Ebből most valahogy kérdést csinálok: Ti is így látjátok?
P.F.: Engem meglepett, hogy amikor elkezdtük összerakni a már fordított művek listáját - és ez nem a már többször említett katalógus -, akkor ott többször találkoztam egészen kicsi, addig ismeretlen kiadónevekkel. Végül lett belőlük majdnem ötven. Ez tényleg nagy szám. A cseh irodalmat is kétféleképpen adják ki. Vagy a kiadó mondja azt, hogy na, ez őt érdekli, mert hallott róla, hogy díjat kapott, vagy rendkívül eladott, vagy a fordító megy el kilincselni a kiadóhoz a saját szívügyével. Persze ekkor kezdődik a már ismert történet: a kiadó belemenne, de nincs pénze rá, jobb esetben elkezd pályázatot keresni, satöbbi.
L.O.: A Soukupová-könyv esetében is valami ilyesmi volt, ott a kiadó kereste a fordítót...
P.F.: Szerintem ez a Dora Kaprálová könyvének az esete volt. Ha nem is, mindenesetre az egy érdekes sztori. Egy cseh hungarológus, Pató Márta ismerte Dora Kaprálovát, meg az akkor még csak jövendőbeli fordítóját, J. Hahn Zsuzsannát, szóval ez a projekt azt hiszem az ő fejéből pattant ki. Vannak ilyen érdekes történetek (nevet).
H.G.: Egy másik kérdés: tervezitek-e a tudományos szövegek, esszék akár visszamenőleges lefordítását, kiadását is? Ez persze már a meglévőnél nagyobb fordítói kapacitásokat mozgatna meg, arról nem is beszélve, hogy a tudományos szövegek, pl. egy Patočka fordítása egészen más fordítói kvalitásokat is igényel.
L.O.: Hogy a végén kezdjem, ez természetesen így van. Ehhez persze szorosabb együttműködés kellene a magyarországi bohemista képzéssel, az egyetemekkel, a nyelvkurzusokkal, de mindenképp szeretnénk egy ilyen kezdeményezést is beindítani a jövőben.
P.F.: Csak egyetérteni tudok. Még egy új cseh-magyar szótár ügye jut hirtelen eszembe, ezt is szorgalmazni kellene.
Hanzelik Gábor