Múlt héten igencsak érdekes, figyelemfelkeltő, némiképpen provokatív, de mindenekelőtt rendkívül bátor kiállítás nyílt a Ludwig Múzeumban, csak ajánlani tudjuk. Három művész, illetve művészcsoport - egy horvát, egy ukrán és egy orosz - munkái tekinthetők meg, mindegyikük témája a rendszerváltásra való reflektálás, azonban az eszközhasználat teljesen eltérő. Josip Vaništa újságkivágásokkal, és azok egymás mellé illesztésével operál, Oleg Kulik "erős, ütős" performanszokat hoz, míg az Blue noses csoport vázlatokat, rögtönzéseket, gageket vesz videóra.
Josip Vaništa a horvát neoavantgarde művészet doyenje, a híres Gorgona művészcsoport alapítója. Itt bemutatott kollázsaiban a horvát társadalom változásait követi napló-szerűen a jugoszláv háborúk kezdetétől a harmadik évezred elejéig.
Oleg Kulik az 1990-es években lett világszerte ismert. Radikális akciói – amelyekben a művész mint kutya jelent meg – hatalmas érdeklődést keltettek Nyugaton; akcióit és performanszait erőteljes, az orosz társadalomra és kortárs művészet intézményrendszerére irányuló kritikaként értékelték.
A Blue Noses csoport művei az orosz abszurd hagyományába illeszkednek. Műveik viccek, vázlatok, rögtönzések, melyet videóra rögzítenek, és amelyekben a mindenkori esendő "kisember" jelenik meg.
A kiállítás a Ludwig Múzeum és az Avantgárd Művészeti Kutatóintézet együttműködésében valósul meg, Petar Ćuković montenegrói művészeti kritikus kurátorsága alatt.
Az Átmenet Archívumából
A század vége táján
A XX. század kulcsfontosságú történelmi pillanatainak sorában a berlini fal leomlása felemelő szimbolikus képpé, erőteljes metafora-támasztékká, mindenütt jelenlevő térítővé, választóvonallá vált a korszakváltások különböző megítélésének tekintetében, úgy szociális, történelmi, gazdasági-politikai, mint kulturális és művészeti vonatkozásban. Az idő szinte kettészakadt Fal előtti és Fal utáni szakaszra. Kialakult a tranzíció terminusa, amely úgyszintén korszakjelölő térítővé vált. Az egyik (kommunista) rendszerből a másik (kapitalista) rendszerbe történő átmenetet jelölő kifejezés idővel egyfajta közhellyé kopott, mégpedig akkora mértékűvé, hogy fogalmi értékcsökkenése következtében végül is mindenhol es mindenkor használatos üres szólammá silányult. A tranzíció fogalmának megerősítő tartalma mögött – amely az egyik, rossz, egészségtelen, történelmileg elavult es meghaladott, negatív társadalmi-politikai (kommunista) rendszerből a jó, egészséges, történelmileg önmagát beigazoló és megizmosodott, pozitív (kapitalista) rendszerbe történő átmenet ideáját hordozza –, legtöbbször valójában a privatizáció, a tőke eltulajdonításának vad újkori módszere es ideája húzódik meg, körülvéve az ige új hirdetőivel és az ugyancsak új, lelketlen erkölccsel. A volt kommunista Kelet átmenete nem tekinthető másnak, mint „privatizációs drámának, amely szükségszerűen játszódott le a civilizáció szokásos konvencióinak megkerülésével”. Nagyjából az alkotja tehát azt a jelenséget, amelyet az Átmenet és átmenet kiállítás analizál. Tovább
A kiállítás március 9-ig tekinthető meg.
A képen: Blue Noses: Életünk gyertyája, 2004
Forrás, fotó, bővebb információ: http://www.ludwigmuseum.hu