Szvetlana Grigorjeva Lajel, avagy ahol nem alszanak a Targiltisek című meseregényének (Napkút Kiadó) és Dmitrij Mizgulin Ha már szavakat adott a Megváltó neked (Pytheas Kiadó) című verseskötetének bemutatója.
Házigazda: Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke
A beszélgetés résztvevői:
Szvetlana Grigorjeva író, költő, műfordító, a Mari Írószövetség elnöke;
Dmitrij Mizgulin költő, a Pétervári Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, tiszteletbeli konzul;
Tatjana Jefremova mari lektor (ELTE);
Kelemen Eörs, a Pytheas Kiadó igazgatója;
Szondi György, a Napkút Kiadó igazgatója;
Nagy Katalin, a kötetek fordítója
Időpont: 2013. június 6. (csütörtök), 17.00
Helyszín: Magyar Írószövetség díszterme (1062 Budapest, Bajza utca 18)
„Ezeken a képzeletbeli színeken, a Pitypangos réten, a Gyöngyvirágos tisztáson, az Ovda-hegyen és az odvas fák között, Lajelben, azaz a „Kedves Országban”, ahol valamilyen különös oknál fogva egyes apró dolgok nagyoknak, a nagy dolgok pedig apróknak tűnnek, itt bonyolódik a főhős Juszajhoz hasonló nyughatatlan, apró teremtmények, a julák élete, amelyben jelentős részt vállal egy vörös szalaggal átkötött zöld ládikó, egy varázskorsó, egy csalánnyaláb, és amelyben szó esik enciklopédiáról, halinacsizmáról, medvedohányról és szörnyű hóviharról…" (Részlet László Noémi Előszavából)
„Mizgulin tematikája és motívumrendszere a természethez, a társadalomhoz és Istenhez kötődik, e három együttesen határozza meg ars poeticáját. Ezért verseit olvasva elsőként a tájfestők jutottak eszembe, mert az ő költészete versekbe öntött tájképek láncolata. Versei azonban nem puszta reprodukciói a természetnek, nem csupán leírja a tájat, hanem megeleveníti az őt körülvevő természeti környezetet évszakspecifikus színeivel, mozgásaival, hangjaival… És ebben a megelevenített, harmóniával és diszharmóniával teli szibériai természetben ott lüktetnek Mizgulin érzései, hangulatai, gondolatai, testének-lelkének rezdülései. Sajátos módon végteleníti az Isten mérte teret és időt, így az olvasó külső és belső utazások sorát teheti meg a jégtáblákat magába fogadó óceán-mélytől az égbe torkolló folyókig. Utazásai során szembesülhet Isten jelenlétével, az Isten teremtette világ hatalmasságával és örökkévalóságával, a földi ember gyarlóságával és halandóságával; elidőzhet az egyes lelki-szellemi-érzelmi stációknál: önmagába nézhet, szenvedhet és megtisztulhat. " (Részlet Nagy Katalin előszavából)
Bővebb információ: Magyar Írószövetség