A Gottland című könyvével nálunk is ismertté vált lengyel riporter, Mariusz Szczygieł második magyarul megjelent könyvében ismét kedvenc nemzetével, a csehekkel foglalkozik. Továbbra is a cseh lélek, az esszenciális „csehség” mibenlétét keresi és mutatja bae a rá jellemző lényegre törő és mélyen ironikus stílusban. A prágai idill sztereotípiáját lebontó Gottland után ezúttal a cseh társadalom híres és legendás ateizmusának témája köré fűzte fel a kötet riportesszéit.
A Teremts magadnak édenkertet! című kötetben a korábban megismert híres csehek köréhez most újabbak csatlakoznak, de a cseh néplélek megszólaltatásában a mindennapi csehek szintén szerepet kapnak. A két könyv szerkezete is mutat lényegi hasonlóságokat. Hosszabb, terjedelmesen kifejtett és rövidebb, csattanós írások váltják egymást, sajátos ritmust adva az olvasásnak, ezáltal folyamatosan ébren tartva az olvasó figyelmét. Szczygieł esszéit a mindennapi élet abszurd történetei szövik át, élénk példákkal szolgálva arról miben rejlik a hamisítatlan, Hrabal-féle prágai irónia.
Kiderül többek között, hogy valóban létezett-e a költő, az underground pápája, a filozófia tudomány doktora, a sokak szerint csak Hrabal által kitalált alak, Egon Bondy. Látogatást teszünk Jan Saudek „cseh fotográfusnál”. Megtudhatjuk, hogy mit jelent az a kulcs mondat, hogy Csehországban a pohoda a legfontosabb és azt, hogy a csehek a nyugalom szóból is alkottak kicsinyítő képzős, becéző formát. Szczygieł részletesen beszámol arról, hogyan zajlik le a pápa látogatása és vajon miért csökken rohamosan a temetési szertartások száma a világ állítólag legateistább országában. Egy másik fejezetben pedig a provokatív alkotásairól híres David Černy prágai műveihez kapunk rövid útikalauzt. A művész Vizelők című, a csehek EU-csatlakozásának alkalmából készült szobra például azt ábrázolja, ahogy két férfialak a Cseh Köztársaság formáját utánzó medencébe vizel. Azonban a közvéleményből ez sem váltott ki éles reakciót. Szczygieł kiemeli, hogy a lengyelekkel szemben „akik veleszületett fogyatékossággal nézik a világot, mert egyik szemükben ül az ethosz, a másikban a pátosz”, a nevető bestia csehek kényszeresen idegenkednek a pátosz minden formájától. Hogy csak egy példával éljünk, a Heydrich ellen merényletet elkövető hős cseh ejtőernyősökről emlékmű helyett kocsmát neveztek el, jégkorongosaikból pedig nemzeti hőst csinálnak.
A szerző magát cseh-rajongónak tartja, és nem is kíván objektív maradni a témában. Szerinte: „azért szeretjük a cseheket, mert egészen más hibáik vannak, mint a lengyeleknek.” És Szczygieł ezeket a hibákat sem fél bemutatni. Hozzáértését és hitelét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy munkásságát a csehek állami kitüntetéssel honorálták.
Vas Viktória
Mariusz Szczygieł: Teremts magadnak édenkertet!, ford. Mihályi Zsuzsa,
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012, 316 oldal, 2900 Ft
A könyvből Szépirodalom rovatunkban olvashatnak egy részletet.