Címkék

1956 (3) 1968 (2) 1989 (2) 1990 után (1) 20. század (2) 2000 (8) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 25.Filmtavasz (1) a (1) a38 (1) A38 (17) Abonyi Réka (1) abszurd (1) Ab Ovo Kiadó (1) Adam Bžoch (1) Adam Michnik (1) Adam Mickiewicz (2) Adam Miklasz (1) Adam Walny (1) Adam Wiśniewski-Snerg (1) Adam Witkowski (1) Afenti történetei (1) Agnieszka Holland (3) agresszió (1) ajánló (10) ajvár (3) akadémikus (1) Akcent (1) Akunyin (1) Akvárium Klub (1) Albánia (1) album (1) Aleko Konsztantinov (1) Aleksander Fiut (1) Aleksander Urkom (1) Alekszander Grin (1) Alekszandr Puskin (1) Alekszej Vologyin (1) Alek Popov (1) Aleš Debeljak (1) Alexandra Salmela (1) Alexandr Puskin (1) Alida Bremer (1) alkoholizmus (1) államalapítás (1) Állami Gorkij Könyvtár (1) állás (1) Alla Manyilova (1) Anasztászija Dimitruk (1) Andrej Kowalczyk (1) Andrej Nikolaidis (2) Andrej Zvjagincev (1) Andrij Drozda (1) andrzejki (1) Andrzej Bubien (1) Andrzej Franaszek (1) Andrzej Sapkowski (1) Andrzej Stasiuk (9) Andrzej Szczeklik (2) Andrzej Wajda (5) ANDRZEJ ŻBIKOWSKI (1) Andy Warhol (1) Angela Tosheva (1) Ania Witkowska (1) Anilogue fesztivál (1) animáció (2) Anima Társaság (1) Anna Arutunyan (1) Anna Csajkovszkaja (1) Anna Hojwa (1) Anna Konik (1) Anna Onichimowska (1) Anna Świrszczyńska (1) Anne Applebaum (3) antológia (2) Anton Baláž (1) Anton Pavlovics Csehov (1) Anton Straka (2) Antré fesztivál (1) Antwerp Gypsy Ska Orkestra (2) Arc (1) Archleb Gály Tamara (1) Arcus Temporum (1) Arkagyij és Borisz Sztrugackij (1) Arnošt Lustig (1) Arsak Nesziszjan (1) ARTplacc (2) Artur Domosławski (2) Artur Klinau (3) art quarter budapest (1) Athenaeum kiadó (1) átirányítás (4) Atlnatis Kiadó (1) atom (1) Auschwitz (1) Austeria Kiadó (1) Az Irodalom Éjszakája (1) A becsület ideje (1) A király (1) A perem-lét könyve (1) a posztodernről (1) Babaroga (1) Babel Sound (3) Babkou (1) Babra (1) bábszínház (2) Bagi Ibolya (1) Baj Ganjo (1) Bakelit Multi Art Center (2) Bakonyi Gergely (2) bál (2) Balaton (4) Balázs Andrea (1) balkán (13) Balkán (8) Balogh Magdolna (1) Banchenko Alexandra (1) Bárász Péter (3) Barbara Klicka (1) Barbara Toporska (1) Barba Negra (1) Bárka Színház (1) barokk (1) bársonyoy forradalom (1) Bartók Béla Boulevard (1) Bartosz T. Wielinski (1) Básits Branka (1) Bastl Instruments (1) Bátor Tábor (4) Bauer Sándor (2) beat (1) Bécs (1) békedíj (1) Beke Márton (3) belarusz (29) Belgárd (1) Belgrád (1) belorusz (2) bemutató (9) Bernadetta Kuczera-Chachulska (1) Besh o droM (3) beszámoló (8) beszéd (2) beszélgetés (11) Betonszívű nagyapám (1) Bianca Bellová (2) BIDF (2) Biljana Srbljanović (1) Biljarski Emil (1) Birodalom (1) black metal (1) blog (12) blokád (1) blues (1) BMC (12) Boban és Marko Marković Orkestar (2) Boban i Marko Marković Orkestar (1) Boban Marković (2) Boda Bianka (3) Bogdan Wojdowski (1) Bognár Antal (5) Bohdan Zadura (1) Bohémia Baráti Kör (3) Bohémia Barát Kör (1) Bohumil Hrabal (5) Bojtár Endre (2) Bojtos Anita (1) Bokka (1) boksz (1) bolgár (122) Bolgár-Magyar Gazdasági Kamara (1) bolgár Afenti (1) Bolgár Intézet (4) Bolgár Kulturális Fórum egyesület (1) Bolgár Kulturális Intézet (31) bolgr (1) bolsevik (1) bor (2) Borisz Akunyin (1) Borna Vujčić (1) Borsi Klaudia (3) bosnyák (11) boszniai (6) Botakoz Kasszimbekova (1) botrány (1) BraAgas (1) Branislav Brkovic (1) Bratanki Orchestra (1) Bridging Europe Fesztivál (1) Brisbane (2) Bronisław Wildstein (2) Bruno Schulz (7) Budapest (6) Budapesti Fesztiválzenekar (2) Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (1) Budapesti Tavaszi Fesztivál (2) Budapest Díj (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Park (1) Budavári Könyvünnep (1) Bulgakov (1) Bulgária (1) buli (1) BuSho Fesztivál (2) business serbian (1) Čači Vorba (2) CAFe Budapest (3) Cankisou (2) Čankišou (3) Capa Kortárs Fotográfiai Központ (1) Cartaphilius Kiadó (2) Castro Bistro (2) Cédrus Művészeti Alapítvány (1) cenzúra (1) Český Krumlov (1) CEU (2) chata (1) Chimera-project (1) cigány (2) cimbalomfesztivál (1) Cirill és Metód (3) Cirko-Gejzir (1) Cirkofilm (3) cirkusz (1) Cirk La Putyka (1) Conrad Fesztivál (1) Corvinus (1) Corvin mozi (1) Csajkovszkij (1) családi (1) családregény (1) Csángálló (1) csapat (1) Csató Andrea (2) Cséby Géza (1) cseh (292) Csehország (9) Csehország nem csak Prága (1) Csehov (1) Csehszlovákia (1) Cseh Cemtrum (1) Cseh Centrum (96) Cseh Cnetrum (1) cseh drámaantológia (1) Cseh és Szlovák Filmkarnevál (3) Cseh Filharmónia Énekkar (1) Cseh Filmkarnevál (11) cseh filmkarnevál (2) csekkold! (4) Csekkold fesztivál (3) Csiky Gergely Színház (1) Csillagos Házak (1) csillagvizsgálás (1) Csirimojó kiadó (3) Csisztay Gizella (1) Csizmás Kandúr (1) Csobánka (1) Csokonai Színház (1) Csoma Bobála (1) Csoma Borbála (6) Csordás Gábor (5) Czarne (1) Czerwie (1) Czesław Miłosz (4) Czesław Niemen (1) Czinege-Panzova Annamária (2) dada (1) DahaBraha (5) DakhaBrakha (6) Damir Imamovic (1) Daniel Olbrychski (1) Danilo Kiš (3) Danyiil Harmsz (2) Danyil Harmsz (3) Dariusz Skórczewski (2) Dávid Ádám (1) David Albahari (1) David Zabransky (1) Davorin Lenko (1) Deák Renáta (1) december (1) Dejan Trajkoszki (1) dekadencia (1) dekolonizáció (1) délszláv (7) Desanka Maksimović (1) design (1) Design Hét (1) Deszk szerb (2) desztalinizáció (1) Deti Picasso (1) Diagnózis (1) Dian Viktória (1) díj (8) díjátadó (1) diktátor (2) Dimitry Glukhovsky (1) divatbemutató (3) dizájn (3) DJ/Shakespeare (1) Dj Second Face (1) Dmitrij Vilenszkij (1) Dmitry Glukhovsky (6) Dobrota Pucherová (1) dohány (1) Dojran (1) dokumentumfilm (1) dokumnetumfilm (1) Donbasz (1) Doncsev Toso (2) Dora Čechova (4) Dora Csehova (1) Dora Kapralova (3) Dora Kparalova (1) Dorotea Vučić (1) Dr.Tarróssy István (1) Dragan Velikić (4) Dragan Velikic (2) Drago Jancar (1) dráma (5) drámapedagógia (1) Drohobics (4) Dubioza Kolektiv (2) Dubioza Kollektiv (1) Dubravka Ugrešić (1) Dunakanyar (1) Dunapest (2) dunaPest (1) Dupla W (1) Dürer Kert (1) Dušan Radović (1) Dušan Šarotar (1) Dzambo Agusevi (1) dzessz (2) Dzseni Madzsarov (1) dzsessz (1) EABS (1) Eddig megvolnánk (1) Édes Anyanyelvünk (1) Edo Popović (1) Edvin Szugarev (1) Eger (1) Elections In The Deaftown (1) elemzés (2) Elena Iszaeva (1) Elena Ivanova (1) Éles Márta (2) Élet Menete (1) Eleven Ősz (1) előadás (8) elsőkönyves (9) Elsőkönyvesek Fesztiválja (8) ELTE (5) ELTE BTK (7) ELTE BTK Cseh szak (1) Elwira Niewiera (1) El Kazovszkij (1) Emilija Dvorjanova (1) Emil Biljarszki (1) Emil Hakl (2) Emir Kusturica (2) Emir Kusturica & The Non Smoking Orchestra (1) emlékév (1) Engelmayer Ákos (1) Enver Hoxa (1) építészet (4) Epstejn (1) Erdeős Anna (1) Erdődy Kamarazenekar (1) Eredics Áron (1) Eredics Dávid (1) Eredics Gábor (1) erotika (1) esszé (3) Esszé (1) Esterházy Péter (2) Esztergom (1) Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja (17) Európa kiadó (7) Európa Kiadó (2) Európa Könyvkiadó (14) Európa Pont (2) Európa Színpad (1) Europeana (1) Eva Marková (1) évforduló (3) Evgenia Ivanova (2) Ewa Kuryluk (1) Ewa Thompson (3) Experience Balkan (2) Ex Symposion (4) F.Scott Fitzgerald (1) fagylalt (1) Falkafolk (2) fanfár (1) Fanfara Complexa (1) fantasztikus irodalom (2) Farm bár (1) farsang (2) Faruk Sehic (1) fehérorosz (1) Fekete Seretlek (1) Felczak-könyvek (6) felmérés (1) felolvasás (3) Felvidéki Eszter (15) fényképek (1) Feri Lainšček (1) festménykiállítás (1) fesztivál (30) Fidel Castro (1) fikm (1) Filákovity Radojka (1) Filip Springer (2) film (115) filmfesztivál (1) filmhét (1) filmkarenvál (1) filmkarnevál (4) filmklub (4) filmszemle (1) filmtavasz (3) filmvetítés (1) filnapok (1) filozófia (1) Fiordmoss (1) Firenze (1) FISZ (3) Fodor Gábor (1) Fodor Zsuzsanna (1) Fogas Ház (1) Földi Tamás (1) folk (3) folklór (2) folyóirat (3) folyóiratbemutató (1) Fonyód (1) fordítás (4) fordító (1) foró (1) Forrás Galéria (1) fotó (6) fotók (1) fotókiállítás (2) fotópályázat (1) Fra (1) Fráňa Šrámek (1) Frankfurti Könyvvásár (1) František Halas (1) Franz Kafka (1) Freinurg (1) Frequency (1) Freud (1) Freud húga (1) friss (1) Frontmozi (1) FUGA (9) FÜGE Produkció (1) függetlenség (1) függetlneség (1) G.Kovács László (4) G. Kovács László (3) Gabonakörök (1) Gáborjáni Szabó Réka (1) Gabriela Magová (1) Gagarin (1) Gajdos Nárcisz (5) Galaktika (6) Gállos Orsolya (5) Gál Róbert (1) Garajszki Margit (3) Gasmac Gilmore (1) gasztro (3) gasztronómia (5) Gdansk Könyvesbolt és Büfé (13) Gdansk Lengyel Könyvesbolt és Büfé (3) Genát Andrea (4) gender (1) gengszter (2) Genius Locci (1) Georgita Bojadzsieva (1) Georgi Goszpodinov (2) gettófelkelés (1) Gipsy Burek Orkestar (1) gitár (2) Glinka (1) Goce Smilevski (2) Gödöllő (1) Gödör Klub (1) Goethe Intézet (1) Gogol (1) Gólem Színház (1) Goli Otok (1) Gombrowicz (1) Gömöri György (2) Gondolat Kiadó (1) Goran Bregović (6) Goran Bregović Wedding And Funeral Band (4) Goran Ferčec (1) gördeszka (1) Goretity József (7) Görözdi Judit (1) Gozsdu Manó Klub (1) grafika (1) Greenjolly (1) Grzegorz Górny (2) Grzegorz Karnas (1) Grzegorz Karnas Quartet (1) Grzegorz Karnas Trio (2) Grzegorz Szymanik (1) Gustaw Herling-Grudzinski (1) gyakornok (1) gyerek (1) gyerekkönyvek (3) gyerekprogram (3) gyermekfalu (1) gyermekirodalom (1) Győr (1) György Norbert (2) Gyurity Milán (4) Gyürky Katalin (1) háború (10) hadiállapot (2) Hadzsikosztova Gabriella (3) Haemus (2) Haemus folyóirat (4) hagyomány (1) Haiku antológia (1) Halasi Zoltán (2) Halász Iván (1) Halmos Ádám (2) Hamlet (1) Hamvai Kornél (1) hangszer (1) hangverseny (2) Hanzelik Gábor (79) hardkor (1) hárfa (1) Három Holló (2) Hartyga (1) Haydamaky (2) Háy János (1) házasság (1) Hdépítők (1) Heé Veronika (1) Helikon (1) Helikon kiadó (1) Hellowood (1) Hemingway (1) Hermann Péter (15) Hetényi Zsuzsa (2) Hibernia kiadó (1) holokauszt (1) Holokauszt Emlékközpont (2) homoszexuális irodalom (3) horvát (70) Horváth Viktor (1) Horvátország (1) Hrabal (14) Hrabal 100 (1) Hrabal Söröző (1) Hrisztov Radmila (33) Hubert Klimko-Dobrzaniecki (1) Hushegyi Gábor (2) húsvét (2) Húsvét (1) Husz János (1) HVG könyvek (1) Hype&Hyper (1) I.világháború (1) Idi Amin (1) ifjúsági (1) Ignacy Karpowicz (5) Igor Bratoz (1) Igor Dedusenko (1) Igor Janke (1) Igor Ostachowicz (2) Igor Stravinsky (1) Ihar Babkou (4) Ihar Lohvinau (1) II.János Pál pápa (3) II.világháború (1) Illés Pál Attila (1) Ilona Witkowska (1) Imperial Age (1) improvizáció (2) Inda Galéria (1) installáció (1) Instytut Ksiazki (1) intenzív tanfolyam (2) interjú (4) Interjú (1) iparművészet (1) Iparművészeti Múzeum (1) Irena Brežná (1) Ireneusz Iredynski (1) Irgalmas Angyal (1) író (2) író-olvasó találkozó (1) irodalmi est (5) Irodalmi Szemle (1) irodalom (35) Irodalom Éjszakája (1) Írók Boltja (6) Írószövetség (1) Írószövteség (2) ismertető (2) Iszaak Dunajevszkij (1) IV. Károly (2) Ivajlo Dicsev (1) Ivana Djilas (1) Ivana Myšková (2) Ivana Sajko (1) Ivanka Mogilszka (1) Iván Andrea (3) Ivan Krasztev (1) Ivan Viripajev (1) Ivan Zacharias (1) Iva Bittovà (1) Iva Bittová (3) Iva Bittova (1) Ivona Březinová (1) izlandi (1) J.Hahn Zsuzsanna (3) J. Hahn Zsuzsanna (2) Jacek Dukaj (3) Jacek Hugo-Bader (3) JAK (2) Jamala (1) Jana Boušková (1) Jana Hojstričová (1) Jana Orlová (1) Jankovics Marcell (1) Janukovics (1) Janusz A.Zajdel (1) Janusz Głowacki (1) Janusz Korczak (1) Janusz L. Wiśniewski (1) Janusz Leon Wiśniewski (1) Ján Beňo (1) Jan Karski (2) Jan Kuntur (3) Jan Langer (1) jan nemec (1) Jan Němeček (1) Ján Nepomuk Bobula (1) Jan Novák (3) Jan Palach (6) Jan Palárik (1) Jaroslav Hašek (1) Jaroslav Rudiš (6) Jaroslav Rumpli (2) Jaroslav Žváček (3) járvány (1) Jasmina Cibic (2) Jasmin B. Frelih (1) Jaś Kapela (1) jazz (16) Jelena Drobac (1) Jelenkor (6) Jerger Krisztina (1) Jerzy Illg (3) Jevgenyij Popov (1) Jevgenyij Vodolazkin (2) Jichak Katzenelson (1) jiddis (2) Jiří Menzel (2) Jiří Weil (1) Jiří Zeman (1) Joanna Bator (8) Joanna Kozłowska (1) Jon Van Til (1) Jon van Til (1) Jordan Plevneš (1) Józsefvárosi Galéria (1) József Attial Kör (1) József Attila Kör (1) Judafest (1) jugoszláv (6) Jugoszlávia (4) Juhászné Hahn Zsuzsanna (8) Julian Tuwim (1) Julia Jakubowska (2) Julija Melamed (1) Jurányi Ház (1) Jurányi Inkubátorház (1) Juricskayné Szabeva Aszja (1) Jurij Andruhovics (2) Jurij Poljakov (1) Justyna Etenkowska (1) Justyna Jakobówska (1) K.u.k kiadó (1) K4 (2) kabbala (1) Kairosz (1) Kairosz Kiadó (2) Kairosz kiadó (1) Kaja Draksler (1) Kalligram (15) Kalligram Kiadó (6) Kalligram kiadó (1) Kalligram Könyvkiadó (4) Kálmán Judit (1) Kambodzsa (1) Kapela ze Wsi Warszawa (2) Kapela ze wsi Warszawa (1) Kaposvár (1) Kaprálová (1) Karaba Márta Alexandra (12) karácsony (9) karácsonyi vásár (1) Karádi Éva (2) karásony (1) Karel Veselý (2) Karnevál (1) Károli Gáspár Református Egyetem (2) Karol D. Horváth (1) Kárpát-medencei Borászok Találkozója (1) Kárpátalja (1) Kárpáti és Fia Antikvárium (1) Kassa (2) Katarína Kerekesová (1) Katarína Moláková (1) Katarzyna Brejwo (1) Katarzyna Sitko (2) Kateřina (2) katolikus (1) katolikus folyóirat (1) Katona Erzsébet (1) Katona József Színház (6) KÁVA (1) Kazahsztán (1) Kazimiera Iłłakowiczówna (1) Kazimierz Nowak (3) Kelemen Kvartett (1) Kelet-Európa (3) Kelet-Közép-Európa (2) keleti-nyitás (1) Kellermann Viktória (3) Kepics Boglárka (3) Kepics Márta Boglárka (1) képregény (2) képzőművészet (1) kerekasztal (1) kerékpár (1) Kerényi Grácia (1) Keresztes Gáspár (2) Kertész Noémi (4) Két Egér Könyvesbolt (3) kézműves (2) kiállítás (131) Kijev (2) killítás (1) KINO (1) Kirakat (1) Kirgizisztán (1) Kiss Benedek (1) Kiss Gy. Csaba (1) Kiss Henriette (1) Kiss Noémi (1) Kiss Róbert (1) Kisvakond (3) Kis Könyves Éj (6) kitüntetés (1) Kjoszeva Szvetla (1) KKEKK Alapítvány (1) klasszikus (1) Klimaty (1) klip (1) Kobuci (2) Kocsis Adrienn (5) Kocsis Péter (1) kocsma (1) Kodály Filharmonikusok (1) Koljadzsin Natália (2) kollázs (1) KOLO együttes (1) költészet (6) költői este (1) komolyzene (6) koncert (125) koncertkritika (1) koncet (1) Kondacs Pál (1) konferencia (16) Könnyvhét (1) Konrad Sutarski (1) Konsztantin Ilievszky (1) konvert (1) könyv (11) könyvbemutató (88) könyvebmutató (1) KönyvesBlog (1) Könyvfesztivál (25) könyvfesztivál (30) konyvfesztivál (2) könyvrészlet (56) Körner Gábor (14) környezetbarát (1) koronavírus (1) Korridor (1) kortárs (5) kortárs irodalom (2) kortárs karácsony (1) kortárs orosz (1) Körtvélyessy Klára (2) Kossuth Kiadó (4) Kossuth Klub (1) kötve-fűzve (1) Kovács Eszter (1) Kovács István (4) Kovács Kinga (1) Kováts Adél (1) Közép-Európa (8) Közmunka Színház (1) Központi Vásárcsarnok (1) Krakkó (4) Krakkói Magyar Centrum (2) Krakkói Nemzetközi Könyvvásár (1) Krasztev Péter (8) Kredenc-Kredens (1) Kries (1) krimi (2) Kristian Novak (4) kritika (7) Krón Jenő (1) Krúdy Gyula (1) Krug (2) Krytyka Polityczna (1) Krzysztof Jaworski (1) Krzysztof Komeda (1) Krzysztof Varga (7) Krzysztof Zanussi (1) Kuba (1) Kuba Wojtaszczyk (1) kultúra (4) Kultura Liberalna (1) Kultur Shock (1) Kuzder Rita (3) kvíz (3) L. Gály Olga (1) Lackfi János (1) láger (1) Lagzi István (1) Lakás Bécsben (2) Lakiteleki Népfőiskola (4) Lakitelelki Népfőiskola (1) Lamantin Jazz Fesztivál (1) lapszámbemutató (2) Lars Danielsson (1) Latarka (6) Laurent Binet (1) Laurosz (1) leánykérés (1) Lechner Ödön (1) legenda (1) Lemberg (1) lemez (2) lemezbemutató (1) Léna (1) Lengyek Intézet (4) lengyel (377) Lengyel-Magyar Barátság (1) lengyel-magyar barátság (2) lengyel-magyar barátság napja (1) lengyel-magyar napok (1) Lengyelország (2) lengyel filmtavasz (5) Lengyel Intézet (96) lengyel irodalom (3) lengyel költészet (1) Lengyel Nagykövetség (3) lengyel szak (1) lengyel szám (1) lengyl (1) Leningrad (8) Leningrád (1) lenngyel (1) lenygel (4) lenygel óra (1) Lermontov (1) Leszek Możdżer (1) Lettre (2) lexikon (1) LHarmattan (6) LHarmattan Kiadó (2) LHarmattan kiadó (1) Libri (1) Libri Kiadó (1) Libri kiadó (4) Libri Könyvkiadó (1) Lidia Amejko (3) Lidia Ostałowska (3) Lidija Dimkovszka (1) LIFT Fesztivál (1) Liszt Ferenc Múzeum (1) Litera (3) Liter Jezika (1) Littlen Europe (1) litván (1) Living Bridges (1) Ljubiša Samardžič (1) Ljudmila Petrusevszkaja (3) Ljudmila Ulickaja (5) Lórév (2) LOT (1) Lublin (2) Lucie Orbók (2) Ludovit Štúr (1) Ludwig Múzeum (7) Lukács Miklós (2) Lukáš Vavrečká (1) Lviv (1) M.Nagy Miklós (5) M. Nagy Miklós (2) macedón (21) Maciej Miłkowski (1) Maciej Piotrowski (1) Made in Czechoslovakia (1) Magda (1) Magdalena Abakanowicz (1) Magnifico (2) Magvető Kiadó (9) magvető Kiadó (1) Magvető kiadó (2) magyar (12) Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ (3) Magyarországi Szerb Színház (3) Magyar Értelmező Kéziszótár (1) Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány (1) Magyar Lettre Internatinale (1) Magyar Lettre Internationale (25) Magyar Napló (4) Magyar Narancs (1) Magyar Nemzeti Galéria (2) Magyar Történelmi Társulat (1) Mai Manó Ház (1) Majdan (2) makedón (7) Makszim Gorkij (1) Malka Kafka (1) Malko Teatro (1) Mandics György (1) Mandiner blog (1) Man Booker (1) Márai (1) Marcela Bogacka-Wundlich (1) Marcin Świetlicki (2) Marcin Swietlicki (2) március 23 (1) Marek Bieńczyk (1) Marek Modzelewski (1) Marek Toman (1) Marek Vadas (1) Margó Festivál (1) Margó Fesztivál (1) Margó irodalmi Fesztivál (4) mari (1) Mária Modrovich (1) Mária Modrovichová (1) Marie Iljašenko (1) Marina Durnovo (1) Marina Sztyepnova (1) Marin Georgiev (2) Mário Domcek (1) Mariusz Szcygieł (1) Mariusz Szczygieł (1) Markéta Mališová (1) Marko Halanevics (1) Marko Pogačar (1) Marta Fülöpova (1) Marta Kwasnicka (1) Martenica együttes (1) Martin Putna (3) Marton László Távolodó (2) Martyna Bunda (1) Masala Soundsystem (1) Massolit (2) Massolit Könyvesbolt és Kávézó (5) Maszlenyica (1) Más világ (1) matěj hořava (1) Máté András (5) Máté Gábor (2) Matija Solce (1) matrjoska (1) Matyi Kultúrbisztró (1) Maxim Gurbatov (1) Mazóvia (1) Małgorzata Szumowska (1) Mediawave fesztivál (2) meghívó (2) megjelenés (5) megújulás (1) Megváltó Krisztus székesegyház (1) melankólia (1) Menta Terasz (1) Menyhárt Krisztina (1) Merva Attila (1) mese (4) Mesterházi Mónika (1) Mesterségek Ünnepe (1) Mester és Margarita (1) Mészáros Andor (3) Mészáros Tünde (3) Meszecsinka (15) Metropolis Media (6) Michal Černušák (1) Michal Černy (1) Michał Rusinek (1) Michelle Gurevich (1) Mihályi Zsuzsa (12) Mikes Kelemen (1) Mikola Rjabcsuk (6) Mikołaj Łoziński (3) Mikszáth Kálmán (2) Mikulás (1) Milan Kundera (1) Milan Timotic (1) Milan Uhde (1) Milena Maldenova (1) Milen Ruszkov (2) Mileta Prodanović (1) Miljenko Jergović (2) Millenáris (3) Milosevits Péter (1) Milos Forman (2) Miloš Zeman (2) Mimi&Liza (1) Mirko Kovač (1) mitológia (1) Mitrovits Miklós (10) Miłosz Waligórski (1) Mladen Plavicic (1) MMA (1) MNG (1) Molnár Csaba (1) Molnár Krisztina Rita (1) MOME (1) Monetenegró (3) monodráma (1) Moomoo (1) Móra Kiadó (2) Morcsányi Géza (1) Morfium (2) Mostar Sevdah Reunion (2) Moszfilm (1) Moszkva (6) mozdony (1) mozi (2) Mozsár kávézó (1) Mr. Zarko (1) MTA (2) MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont (1) Műcsarnok (3) Mucsi Zoltán (1) műfordítás (16) műfordító (3) műfordítógép (1) Műfordító Műhely (1) műfordító tábor (2) műfordító verseny (5) Múmiamalom (1) Mundruczó Kornél (1) munka (1) Müpa (8) MÜPA (8) Muszatics Péter (1) MÜSZI (3) Muszorgszkij (1) művészet (8) Művészetek Palotája (6) Művész mozi (2) Múzeumok Éjszakája (3) Muzikum (1) Muzykanci (1) Mydros (1) Mydy Rabycad (1) N.Kiss Zsuzsa (1) Naadia (1) Nabokov (1) nagykövet (1) Nagyvásárcsarnok (1) Nagyvilág (7) Napkút kiadó (5) Napkút Kiadó (25) napló (1) Napút (1) Napút-díj (1) Napút folyóirat (2) Napút Kiadó (1) Napvilág Kiadó (2) Natalka Sznyadanko (1) NATO (1) nekrológ (1) Nemere István (2) német (1) Németh Ilona (1) Németh Orsolya (64) Németh Zoltán (2) Nemzeti Színház (5) népdal (1) népköltészet (1) néprajz (1) Néprajzi Múzeum (1) Népszava (1) népszokások (1) néptánc (1) népzene (2) Nicheva Stefka (5) Nike-díj (1) Nikolaj Ivanov (2) Nikola Madzsirov (1) Nikola Tesla (1) Nobel-díj (2) NOCZ (1) nőirodalom (1) non-fiction (2) Noran Libro (2) Norbert György (1) norvég (1) notesz (1) novella (2) Novotnik Cecília (1) Nužno zlo (1) nyár (3) nyári egyetem (1) Nyelvek Európai Napja (1) Nyelvi Koktélbár (2) Nyelvparádé (1) nyelvpolitika (2) nyelvtanfolyam (4) nyelvtanulás (8) nyelvvizsga (1) nyílt levél (1) Nyitott Mondat (1) Nyitott Műhely (3) Nyugat-Eurázsiai idő (9) Oázis (2) Oázis est (6) Óbudai Társaskör (2) Óbudai Társas Kör (1) Ohrid Macedón Folekgyüttes (1) OIK (23) OKK (7) Okszana Zanuzsko (1) Oláh Annamari (2) olasz (1) Olekszander Jarmola (1) Olga Berezyna (1) Olga Tokarczuk (5) olimpia (2) Ondrejcsák Eszter (1) Ondrej Neff (1) Ondřej Neff (1) Ondrej Štefánik (3) Onuka (2) opera (2) Operaház (1) Opole (1) opolei dalfesztivál (1) Oprett (1) Opus Jazz Club (1) Oratnica (1) Orbók Áron (1) Orcsik Roland (2) Ördögkatlan Fesztivál (3) Örkény István (1) Orkestar Selo (1) Örökmozgó (3) Örökség Kultúrpolitikai Intézet (7) orosz (190) orosz-ukrán háború (1) Oroszlános Udvar (1) Oroszok blog (2) Oroszország (3) orosz film (1) orosz irodalom (2) orosz irodlaom (1) Orosz Kulturális Intézet (1) Orosz Kulturális Központ (17) Orpheus (1) Országos Idegennyelvű KÖnyvtár (1) Országos Idegennyelvű Könyvtár (8) Oscar (1) Oscar-díj (1) Őskor és más idők (1) összefoglaló (1) ostrom (1) OSZK (2) Osztap Szlivinszkij (1) Otava Yo (1) ötéves terv (1) ötvenhat (1) PaCoRa Trió (1) Páfalvi Lajos (3) Pákh Tibor (1) Pálfalvi Lajos (43) pályázat (7) Pályi András (2) páneurópai piknik (1) Pannonhalma (1) pantomim (1) Pap-Vera Ágnes (1) Parászka Boróka (1) Parevo (1) Párkányi csata (1) Park Kiadó (1) Park Könyvkiadó (1) parlament (1) párthűség (1) Parti Nagy Lajos (1) Paszport Polityki (1) Pászt Patrícia (3) Patrik Ouředník (5) Patrycja Pustkowiak (1) Patyolat (1) Pavel Brycz (5) Pavel Kasztukevics (1) Pavel Vilikovský (3) Paweł Pawlikowski (1) Pázmány Péter Katolikus Egyetem (6) Pécs (5) Pécsi Horvát Színház (2) Pécsi Orosz Központ (3) Pénzes Tímea (2) Pepita Ofélia (1) Pepita Ofélia Bár (1) Perak Dalma (4) Pest (1) Pesti Bölcsész Akadémia (1) Peter Balko (1) Peter Lipa (1) Peter Weiss (1) Petneki Noémi (4) Petovska Flóra (1) Peťovská Flóra (5) Petra Nagyová Džerengova (1) Petra Soukupová (5) Petr Blažek (1) Petr Čichoň (1) Petr Hruska (1) Petr Kratky (1) Petr Stančík (2) Petr Stancik (1) Petr Zelenka (1) pierogi (2) Pilis (1) PIM (4) Piort Rosołowski (1) Piotr Szewc (1) plakát (6) plakátkiállítás (1) Plamen Dojnov (3) Platán Galéria (9) Play On (2) Pócsföldi József (4) Poduene Blues Band (1) POKET (2) Polgár Anikó (1) Polhunation (1) Poligráf kiadó (1) Poligráf Könyvkiadó (5) politika (1) Politikatörténeti Intézet (1) Polityka (1) Polona Glavan (1) Polonez (1) Polonia Nova (1) Polska 100 (1) Pol Pot (1) Pomáz (1) Ponton Galéria (2) pop (1) popzene (1) pop art (1) porcelán (1) posztkolonializmus (7) Potoczki Klára (1) Pozsony (4) Pozsonyi piknik (1) Pozsonyi Piknik (1) PPKE BTK (1) Prae Kiadó (2) Prága (9) prágai tavasz (1) Pro-za Balkan (1) program (2) programajánló (35) Projekt Rakija (1) pszichoanalízis (2) Publikon Kiadó (1) Puskin mozi (3) Pussy Riot (2) Putyin (9) Pythea Kiadó (1) r.Aktuális (2) R.U.T.A. (2) Ráckeve (2) Radics Viktória (7) Radim Kopáč (1) Radostina Angelova (1) Radosztina A. Angelova (2) Rajsli Emese (4) rajz (1) Rangel Valcsanov (1) realizmus (1) recenzió (12) recepció (1) redszerváltás (1) regény (4) regényrészlet (3) Reiman Judit (1) rendező (2) rendszerváltás (1) részlet (5) retrospektív (1) Rézbong Kiadó (11) Ridegség (1) Rimszkij-Korszakov (1) riport (6) riportirodalom (3) ritka nyelvek (1) Robert Makłowicz (1) Robert Svoboda (1) rock (2) Roham Bár (1) RoHAM Bár (1) romantika (1) Roman Polanski (1) Rostás Eni (1) Roszen Idealov (1) rövidflim (1) Russian Rollers (1) Russkaja (2) ruszin (1) RUTA (1) Rút Lichnerová (1) Ryszard Kapuscinski (1) Ryszard Legutko (2) Ryszard Siwiec (1) sajtófotó (1) sámán (1) Sambucus fesztivál (1) sarajevo (1) Sára Vybíralová (1) Sardar Tagirovsky (1) sci-fi (6) Scolar (1) Sebő Ferenc (1) Šejla Šehabović (1) Semezdin Mehmedinović (1) Senko Karuza (2) Sepsi László (1) Sergiusz Piasecki (1) Sergiusz Piasecko (1) Simon Attila (1) Sipos Tamás (1) ska (1) slam poetry (2) Sneider Fáni (1) sochi (1) Sokrat Janowicz (2) Söndörgő (9) sör (5) sörfesztivál (1) sörgyár (1) sorozat (2) Soukupová (1) Soviet Supreme (1) Sphere (1) Spiró György (3) sport (3) Spoušť (1) Srđan Sandić (1) Stanisław Ignacy Witkiewicz (2) Stanka Hrastelj (1) Stano Másar (1) Staropramen (3) Stefano Bottoni (1) Stepanovic Predrag (1) Stier Gábor (1) strand (1) Studio Damúza (2) Süpek Nóra (2) Susanna Roth (3) Sutari (1) Suzana Tratnik (2) Svatopluk Mykita kiállítás (1) Svetislav Basara (1) Svetlana Velmar-Jankovic (1) Świetliki (3) Sylwia Chutnik (2) Szabadkai Népszínház (1) szabadság (1) Szabó László Zsolt (1) Szabó Lőrinc (1) Szaddam Huszein (1) Szálkák (1) Szarajevó (1) Szarajevói Filmfesztivál (1) Száraz Miklós György (1) Szathmáry-Kellermann Viktória (5) szauna (1) Szczepan Twardoch (4) Szeged (4) Szentendre (1) Szentivánéji álom (1) Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány (2) Szent András nap (1) Szent Vencel (1) Szépirodalmi Figyelő (4) szépirodalom (4) szerb (109) Szerbia (1) Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ (18) Szerb Kulturális Központ (6) Szerb Kultúra Hónapja (4) Szergej Lukjanyenko (1) Szergej Snurov (3) Szerhij Zsadan (4) Szesztay Anna (5) Szidi Tobias (1) sziget (1) Sziget (43) Szilágyi Ákos (1) Szimpla Kert (4) színész (1) színház (68) színházi fesztivál (2) színház szerb (2) Szjarhej Dubavec (1) Szkopje (1) szláv (5) szlavisztika (3) Szlavko Janevszki (1) Szlav Bakalov (1) szlováák (1) szlovák (163) Szlovákia (3) Szlovák Filmszemle (4) Szlovák Iintézet (1) Szlovák Intézet (79) Szlovák Nemzeti Felkelés (1) Szlovák Tudományos Akadémia (1) szlován (1) szlovén (52) Szlovén Nagykövetség (3) Szlovén Nemzeti Színház (1) szníház (2) szobor (1) szobrász (1) Szófia (1) Szofija Andruhovics (1) szokás (1) Szolidaritás (3) Szolnok (1) Szóló Duó (2) Szolzsenyicin (1) Szombathely (1) Szondi györgy (1) Szondi György (8) Szörényi László (1) szótár (1) szovjet (6) Szovjetunió (1) Sztálin (2) sztálinizmus (1) Sztalker Csoport (1) Sztojadin Cvetkovics (1) Sztywny Pal Azji (1) szubjektív (1) szubjektív blog (2) születésnap (4) Szvetlana Alekszijevics (4) Szvetlana Georgieva (1) Szvetlana Sztojcseva (1) szzlovák (1) Sławomir Mrożek (3) Tadeusz Mazowiecki (1) Tadeusz Nyczek (1) Tadeusz Różewicz (1) Tadeusz Słobodzianek (2) Tádzsikisztán (1) Tako Lako (2) tánc (12) táncház (11) tanfolyam (4) tanulmány (5) Tanulmány (1) tanulmányi verseny (1) tanulmánykötet (1) Tarasz Prohaszko (1) Tarasz Sevcsenko (2) Tara Fuki (1) Tarkovszkij (1) Tarnów (1) társadalom (1) Tavaszi Fesztivál (1) Távmozi (1) Teater Cvete (2) Teatr Walny (1) techno (1) Tegie Chłopi (1) Tel-Aviv (1) téli álom (1) Temesi János (1) Tempfli Péter (2) ténchát (1) tényirodalom (6) Térey János (1) Tereza Verecká (1) Tereza Vostradovská (1) Terror Háza (1) Těsnohlídek (1) Tetyana Dzjadevics (2) tévé (1) Thália (1) Thália Színház (1) Thealter fesztivál (1) The Dumplings (1) Thomas Bernhard (1) Thomas Mann (1) Tihany (2) Tiha Klara Gudac (1) Tilos Rádió (2) Tiszatáj (3) Tiszatáj Könyvek (1) Titanic Filmfesztivál (5) Toldi Mozi (7) Toldi mozi (12) tolmács (1) Tolsztoj Társaság (1) Tomasz Daroch (1) Tomasz Fiałkowski (1) Tomasz Man (1) Tomás Forró (1) Tomáš Pavlíček (1) Tomáš Změskal (1) Tomáš Zmeškal (1) toplista (5) torokének (1) Török András (1) történelem (14) történelmi regény (1) Történettudományi Intézet (1) Tóth Annamária (1) Trafó (3) Transatlanytk (1) Troján Tünde (1) TR Warszawa (1) Tučková (7) tudomány (2) tudósítás (1) TuliRedl (1) túra (1) Turi Márton (1) turné (1) Tuva (1) Twarz (1) Typotex (10) Typotex Kiadó (25) Typotex kiadó (2) Uganda (1) Újbudai Önkormányzat (1) Újbuda Jazz Fesztivál (1) újdonságok (1) Ujjatlan város (1) Ukrajna (12) ukrán (71) Uladzimir Nyakljajeu (2) Ulpius ház (1) Ünnepi Könyvhét (1) Uránia (6) Uršuľa Kovalyk (1) Üveghegy kiadó (1) V4 (10) Vaclav Havel (1) Václav Havel (2) vadkelet (1) Valdimír Křivánek (1) Vályi Horváth Erika (2) VAM Design Center (1) Vándor Anna (2) Varga Bianka (4) Varga György (1) Várkonyi Alma (4) Városháza Park (1) Varsányi István (2) Varsó (7) Varsói Drámai Színház (1) Varsói Felkelés (1) varsói gettófelkelés (1) Varsói Magyar Kulturális Intézet (1) Varsó antológia (1) vásár (6) Vaszilij Lanovoj (1) Vas Viktória (30) VEaPLA (2) Vecsei H.Miklós (1) Veiszer Alinda (1) vélemény (2) Vera Caslavska (1) Vera Wołosz (1) Vércse Miklós (2) vers (10) versantológia (1) verseny (2) Vértes Judit (4) Vertigo Szlovák Színház (1) Veselý Mirek (1) Vesna Lemaić (1) Veszela Ljahova (1) Větrné mlýny (1) Vidákovics Szláven (2) video-opera (1) videoperformance (1) Viera Menyok (1) Vietnám (1) Vígh Zoltán (2) Vigilia (1) Vígszínház (2) Víg Mihály (1) Viktorija Lebegyeva (1) Világezeni Színpad (2) Világfalu Színpad (3) világzene (12) Világzenei Színpad (10) Vince Kiadó (1) Virág Bognár Ágota (2) Virók Eszter Tünde (1) Visegrádi Keleti Partnerség (1) Visegrádi Négyek (2) Visegrádi Nyári Egyetem (1) Visegrád Fund (2) Viszockij (1) Vitalij Kaplan (1) Vladimir Nabokov (2) Vladimir Tsesler (1) Vlado Kreslin (1) Vlagyimir Ceszler (2) Vlagyimir Rafajenko (1) Vlagyimir Szorokin (1) Volodimir Rafejenko (1) vonat (1) Vörös István (5) Vujicsics (4) Wacław Felczak (2) Wacław Felczak Alapítvány (2) Wacław Lewandowski (1) Wacław Oszajca (1) Walkó Ádám (1) Warsaw Village Band (5) Wałęsa (1) Weisz Györgyi (1) Weöres Sándor (1) Weronika Murek (1) Wiesław Myśliwski (2) Wiktor Woroszylski (1) Wisława Szymborska (7) Witkacy (1) Witold Gombrowicz (4) Witold Lutosławski (1) Witold Szabłowski (2) Wojciech Bogusławski (1) Wojciech Frazik (3) Wojciech Jaruzelski (2) Wolosz Vera (1) Womex (1) workshop (3) World Literature Studies (1) Wołosz Vera (1) Władysław Panas (1) Xenia Detoni (1) Y.EAST (5) Y.East (1) Zabranjeno pušenje (1) Zágráb (1) Żanna Słoniowska (1) Závada Pál (1) Zbigniew Herbert (1) Zdarr (1) Zdenek Sverak (1) Zdenka Becker (1) zene (122) Zeneakadémia (1) Zeszyty Literackie (1) Ziemowit Szczerek (2) Zimmermann Gerda (2) Znak (4) Zohar Fresco (1) Zöldy Áron (15) Zoltán András (1) zongora (1) Zoran Bodorac (1) Zoran Ferić (1) Zornica hagyományőrző együttes (1) Zornitsa Sophia (1) Zośka Papużanka (3) Zsámbék (2) Zsámbéki Színházi Bázis (7) Zsáméki Színházi Bázis (1) zsidó (3) Zsidó Nyári Fesztivál (1) Zsille Gábor (4) Zsuzsanna Ilievszky (1) Zuboly (1) Łukasz Orbitowski (1) ДахаБраха (1) Ленинград (1)

Címkék

1956 (3) 1968 (2) 1989 (2) 1990 után (1) 20. század (2) 2000 (8) 2012 (1) 2013 (1) 2014 (1) 25.Filmtavasz (1) a (1) a38 (1) A38 (17) Abonyi Réka (1) abszurd (1) Ab Ovo Kiadó (1) Adam Bžoch (1) Adam Michnik (1) Adam Mickiewicz (2) Adam Miklasz (1) Adam Walny (1) Adam Wiśniewski-Snerg (1) Adam Witkowski (1) Afenti történetei (1) Agnieszka Holland (3) agresszió (1) ajánló (10) ajvár (3) akadémikus (1) Akcent (1) Akunyin (1) Akvárium Klub (1) Albánia (1) album (1) Aleko Konsztantinov (1) Aleksander Fiut (1) Aleksander Urkom (1) Alekszander Grin (1) Alekszandr Puskin (1) Alekszej Vologyin (1) Alek Popov (1) Aleš Debeljak (1) Alexandra Salmela (1) Alexandr Puskin (1) Alida Bremer (1) alkoholizmus (1) államalapítás (1) Állami Gorkij Könyvtár (1) állás (1) Alla Manyilova (1) Anasztászija Dimitruk (1) Andrej Kowalczyk (1) Andrej Nikolaidis (2) Andrej Zvjagincev (1) Andrij Drozda (1) andrzejki (1) Andrzej Bubien (1) Andrzej Franaszek (1) Andrzej Sapkowski (1) Andrzej Stasiuk (9) Andrzej Szczeklik (2) Andrzej Wajda (5) ANDRZEJ ŻBIKOWSKI (1) Andy Warhol (1) Angela Tosheva (1) Ania Witkowska (1) Anilogue fesztivál (1) animáció (2) Anima Társaság (1) Anna Arutunyan (1) Anna Csajkovszkaja (1) Anna Hojwa (1) Anna Konik (1) Anna Onichimowska (1) Anna Świrszczyńska (1) Anne Applebaum (3) antológia (2) Anton Baláž (1) Anton Pavlovics Csehov (1) Anton Straka (2) Antré fesztivál (1) Antwerp Gypsy Ska Orkestra (2) Arc (1) Archleb Gály Tamara (1) Arcus Temporum (1) Arkagyij és Borisz Sztrugackij (1) Arnošt Lustig (1) Arsak Nesziszjan (1) ARTplacc (2) Artur Domosławski (2) Artur Klinau (3) art quarter budapest (1) Athenaeum kiadó (1) átirányítás (4) Atlnatis Kiadó (1) atom (1) Auschwitz (1) Austeria Kiadó (1) Az Irodalom Éjszakája (1) A becsület ideje (1) A király (1) A perem-lét könyve (1) a posztodernről (1) Babaroga (1) Babel Sound (3) Babkou (1) Babra (1) bábszínház (2) Bagi Ibolya (1) Baj Ganjo (1) Bakelit Multi Art Center (2) Bakonyi Gergely (2) bál (2) Balaton (4) Balázs Andrea (1) balkán (13) Balkán (8) Balogh Magdolna (1) Banchenko Alexandra (1) Bárász Péter (3) Barbara Klicka (1) Barbara Toporska (1) Barba Negra (1) Bárka Színház (1) barokk (1) bársonyoy forradalom (1) Bartók Béla Boulevard (1) Bartosz T. Wielinski (1) Básits Branka (1) Bastl Instruments (1) Bátor Tábor (4) Bauer Sándor (2) beat (1) Bécs (1) békedíj (1) Beke Márton (3) belarusz (29) Belgárd (1) Belgrád (1) belorusz (2) bemutató (9) Bernadetta Kuczera-Chachulska (1) Besh o droM (3) beszámoló (8) beszéd (2) beszélgetés (11) Betonszívű nagyapám (1) Bianca Bellová (2) BIDF (2) Biljana Srbljanović (1) Biljarski Emil (1) Birodalom (1) black metal (1) blog (12) blokád (1) blues (1) BMC (12) Boban és Marko Marković Orkestar (2) Boban i Marko Marković Orkestar (1) Boban Marković (2) Boda Bianka (3) Bogdan Wojdowski (1) Bognár Antal (5) Bohdan Zadura (1) Bohémia Baráti Kör (3) Bohémia Barát Kör (1) Bohumil Hrabal (5) Bojtár Endre (2) Bojtos Anita (1) Bokka (1) boksz (1) bolgár (122) Bolgár-Magyar Gazdasági Kamara (1) bolgár Afenti (1) Bolgár Intézet (4) Bolgár Kulturális Fórum egyesület (1) Bolgár Kulturális Intézet (31) bolgr (1) bolsevik (1) bor (2) Borisz Akunyin (1) Borna Vujčić (1) Borsi Klaudia (3) bosnyák (11) boszniai (6) Botakoz Kasszimbekova (1) botrány (1) BraAgas (1) Branislav Brkovic (1) Bratanki Orchestra (1) Bridging Europe Fesztivál (1) Brisbane (2) Bronisław Wildstein (2) Bruno Schulz (7) Budapest (6) Budapesti Fesztiválzenekar (2) Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (1) Budapesti Tavaszi Fesztivál (2) Budapest Díj (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Park (1) Budavári Könyvünnep (1) Bulgakov (1) Bulgária (1) buli (1) BuSho Fesztivál (2) business serbian (1) Čači Vorba (2) CAFe Budapest (3) Cankisou (2) Čankišou (3) Capa Kortárs Fotográfiai Központ (1) Cartaphilius Kiadó (2) Castro Bistro (2) Cédrus Művészeti Alapítvány (1) cenzúra (1) Český Krumlov (1) CEU (2) chata (1) Chimera-project (1) cigány (2) cimbalomfesztivál (1) Cirill és Metód (3) Cirko-Gejzir (1) Cirkofilm (3) cirkusz (1) Cirk La Putyka (1) Conrad Fesztivál (1) Corvinus (1) Corvin mozi (1) Csajkovszkij (1) családi (1) családregény (1) Csángálló (1) csapat (1) Csató Andrea (2) Cséby Géza (1) cseh (292) Csehország (9) Csehország nem csak Prága (1) Csehov (1) Csehszlovákia (1) Cseh Cemtrum (1) Cseh Centrum (96) Cseh Cnetrum (1) cseh drámaantológia (1) Cseh és Szlovák Filmkarnevál (3) Cseh Filharmónia Énekkar (1) Cseh Filmkarnevál (11) cseh filmkarnevál (2) csekkold! (4) Csekkold fesztivál (3) Csiky Gergely Színház (1) Csillagos Házak (1) csillagvizsgálás (1) Csirimojó kiadó (3) Csisztay Gizella (1) Csizmás Kandúr (1) Csobánka (1) Csokonai Színház (1) Csoma Bobála (1) Csoma Borbála (6) Csordás Gábor (5) Czarne (1) Czerwie (1) Czesław Miłosz (4) Czesław Niemen (1) Czinege-Panzova Annamária (2) dada (1) DahaBraha (5) DakhaBrakha (6) Damir Imamovic (1) Daniel Olbrychski (1) Danilo Kiš (3) Danyiil Harmsz (2) Danyil Harmsz (3) Dariusz Skórczewski (2) Dávid Ádám (1) David Albahari (1) David Zabransky (1) Davorin Lenko (1) Deák Renáta (1) december (1) Dejan Trajkoszki (1) dekadencia (1) dekolonizáció (1) délszláv (7) Desanka Maksimović (1) design (1) Design Hét (1) Deszk szerb (2) desztalinizáció (1) Deti Picasso (1) Diagnózis (1) Dian Viktória (1) díj (8) díjátadó (1) diktátor (2) Dimitry Glukhovsky (1) divatbemutató (3) dizájn (3) DJ/Shakespeare (1) Dj Second Face (1) Dmitrij Vilenszkij (1) Dmitry Glukhovsky (6) Dobrota Pucherová (1) dohány (1) Dojran (1) dokumentumfilm (1) dokumnetumfilm (1) Donbasz (1) Doncsev Toso (2) Dora Čechova (4) Dora Csehova (1) Dora Kapralova (3) Dora Kparalova (1) Dorotea Vučić (1) Dr.Tarróssy István (1) Dragan Velikić (4) Dragan Velikic (2) Drago Jancar (1) dráma (5) drámapedagógia (1) Drohobics (4) Dubioza Kolektiv (2) Dubioza Kollektiv (1) Dubravka Ugrešić (1) Dunakanyar (1) Dunapest (2) dunaPest (1) Dupla W (1) Dürer Kert (1) Dušan Radović (1) Dušan Šarotar (1) Dzambo Agusevi (1) dzessz (2) Dzseni Madzsarov (1) dzsessz (1) EABS (1) Eddig megvolnánk (1) Édes Anyanyelvünk (1) Edo Popović (1) Edvin Szugarev (1) Eger (1) Elections In The Deaftown (1) elemzés (2) Elena Iszaeva (1) Elena Ivanova (1) Éles Márta (2) Élet Menete (1) Eleven Ősz (1) előadás (8) elsőkönyves (9) Elsőkönyvesek Fesztiválja (8) ELTE (5) ELTE BTK (7) ELTE BTK Cseh szak (1) Elwira Niewiera (1) El Kazovszkij (1) Emilija Dvorjanova (1) Emil Biljarszki (1) Emil Hakl (2) Emir Kusturica (2) Emir Kusturica & The Non Smoking Orchestra (1) emlékév (1) Engelmayer Ákos (1) Enver Hoxa (1) építészet (4) Epstejn (1) Erdeős Anna (1) Erdődy Kamarazenekar (1) Eredics Áron (1) Eredics Dávid (1) Eredics Gábor (1) erotika (1) esszé (3) Esszé (1) Esterházy Péter (2) Esztergom (1) Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja (17) Európa kiadó (7) Európa Kiadó (2) Európa Könyvkiadó (14) Európa Pont (2) Európa Színpad (1) Europeana (1) Eva Marková (1) évforduló (3) Evgenia Ivanova (2) Ewa Kuryluk (1) Ewa Thompson (3) Experience Balkan (2) Ex Symposion (4) F.Scott Fitzgerald (1) fagylalt (1) Falkafolk (2) fanfár (1) Fanfara Complexa (1) fantasztikus irodalom (2) Farm bár (1) farsang (2) Faruk Sehic (1) fehérorosz (1) Fekete Seretlek (1) Felczak-könyvek (6) felmérés (1) felolvasás (3) Felvidéki Eszter (15) fényképek (1) Feri Lainšček (1) festménykiállítás (1) fesztivál (30) Fidel Castro (1) fikm (1) Filákovity Radojka (1) Filip Springer (2) film (115) filmfesztivál (1) filmhét (1) filmkarenvál (1) filmkarnevál (4) filmklub (4) filmszemle (1) filmtavasz (3) filmvetítés (1) filnapok (1) filozófia (1) Fiordmoss (1) Firenze (1) FISZ (3) Fodor Gábor (1) Fodor Zsuzsanna (1) Fogas Ház (1) Földi Tamás (1) folk (3) folklór (2) folyóirat (3) folyóiratbemutató (1) Fonyód (1) fordítás (4) fordító (1) foró (1) Forrás Galéria (1) fotó (6) fotók (1) fotókiállítás (2) fotópályázat (1) Fra (1) Fráňa Šrámek (1) Frankfurti Könyvvásár (1) František Halas (1) Franz Kafka (1) Freinurg (1) Frequency (1) Freud (1) Freud húga (1) friss (1) Frontmozi (1) FUGA (9) FÜGE Produkció (1) függetlenség (1) függetlneség (1) G.Kovács László (4) G. Kovács László (3) Gabonakörök (1) Gáborjáni Szabó Réka (1) Gabriela Magová (1) Gagarin (1) Gajdos Nárcisz (5) Galaktika (6) Gállos Orsolya (5) Gál Róbert (1) Garajszki Margit (3) Gasmac Gilmore (1) gasztro (3) gasztronómia (5) Gdansk Könyvesbolt és Büfé (13) Gdansk Lengyel Könyvesbolt és Büfé (3) Genát Andrea (4) gender (1) gengszter (2) Genius Locci (1) Georgita Bojadzsieva (1) Georgi Goszpodinov (2) gettófelkelés (1) Gipsy Burek Orkestar (1) gitár (2) Glinka (1) Goce Smilevski (2) Gödöllő (1) Gödör Klub (1) Goethe Intézet (1) Gogol (1) Gólem Színház (1) Goli Otok (1) Gombrowicz (1) Gömöri György (2) Gondolat Kiadó (1) Goran Bregović (6) Goran Bregović Wedding And Funeral Band (4) Goran Ferčec (1) gördeszka (1) Goretity József (7) Görözdi Judit (1) Gozsdu Manó Klub (1) grafika (1) Greenjolly (1) Grzegorz Górny (2) Grzegorz Karnas (1) Grzegorz Karnas Quartet (1) Grzegorz Karnas Trio (2) Grzegorz Szymanik (1) Gustaw Herling-Grudzinski (1) gyakornok (1) gyerek (1) gyerekkönyvek (3) gyerekprogram (3) gyermekfalu (1) gyermekirodalom (1) Győr (1) György Norbert (2) Gyurity Milán (4) Gyürky Katalin (1) háború (10) hadiállapot (2) Hadzsikosztova Gabriella (3) Haemus (2) Haemus folyóirat (4) hagyomány (1) Haiku antológia (1) Halasi Zoltán (2) Halász Iván (1) Halmos Ádám (2) Hamlet (1) Hamvai Kornél (1) hangszer (1) hangverseny (2) Hanzelik Gábor (79) hardkor (1) hárfa (1) Három Holló (2) Hartyga (1) Haydamaky (2) Háy János (1) házasság (1) Hdépítők (1) Heé Veronika (1) Helikon (1) Helikon kiadó (1) Hellowood (1) Hemingway (1) Hermann Péter (15) Hetényi Zsuzsa (2) Hibernia kiadó (1) holokauszt (1) Holokauszt Emlékközpont (2) homoszexuális irodalom (3) horvát (70) Horváth Viktor (1) Horvátország (1) Hrabal (14) Hrabal 100 (1) Hrabal Söröző (1) Hrisztov Radmila (33) Hubert Klimko-Dobrzaniecki (1) Hushegyi Gábor (2) húsvét (2) Húsvét (1) Husz János (1) HVG könyvek (1) Hype&Hyper (1) I.világháború (1) Idi Amin (1) ifjúsági (1) Ignacy Karpowicz (5) Igor Bratoz (1) Igor Dedusenko (1) Igor Janke (1) Igor Ostachowicz (2) Igor Stravinsky (1) Ihar Babkou (4) Ihar Lohvinau (1) II.János Pál pápa (3) II.világháború (1) Illés Pál Attila (1) Ilona Witkowska (1) Imperial Age (1) improvizáció (2) Inda Galéria (1) installáció (1) Instytut Ksiazki (1) intenzív tanfolyam (2) interjú (4) Interjú (1) iparművészet (1) Iparművészeti Múzeum (1) Irena Brežná (1) Ireneusz Iredynski (1) Irgalmas Angyal (1) író (2) író-olvasó találkozó (1) irodalmi est (5) Irodalmi Szemle (1) irodalom (35) Irodalom Éjszakája (1) Írók Boltja (6) Írószövetség (1) Írószövteség (2) ismertető (2) Iszaak Dunajevszkij (1) IV. Károly (2) Ivajlo Dicsev (1) Ivana Djilas (1) Ivana Myšková (2) Ivana Sajko (1) Ivanka Mogilszka (1) Iván Andrea (3) Ivan Krasztev (1) Ivan Viripajev (1) Ivan Zacharias (1) Iva Bittovà (1) Iva Bittová (3) Iva Bittova (1) Ivona Březinová (1) izlandi (1) J.Hahn Zsuzsanna (3) J. Hahn Zsuzsanna (2) Jacek Dukaj (3) Jacek Hugo-Bader (3) JAK (2) Jamala (1) Jana Boušková (1) Jana Hojstričová (1) Jana Orlová (1) Jankovics Marcell (1) Janukovics (1) Janusz A.Zajdel (1) Janusz Głowacki (1) Janusz Korczak (1) Janusz L. Wiśniewski (1) Janusz Leon Wiśniewski (1) Ján Beňo (1) Jan Karski (2) Jan Kuntur (3) Jan Langer (1) jan nemec (1) Jan Němeček (1) Ján Nepomuk Bobula (1) Jan Novák (3) Jan Palach (6) Jan Palárik (1) Jaroslav Hašek (1) Jaroslav Rudiš (6) Jaroslav Rumpli (2) Jaroslav Žváček (3) járvány (1) Jasmina Cibic (2) Jasmin B. Frelih (1) Jaś Kapela (1) jazz (16) Jelena Drobac (1) Jelenkor (6) Jerger Krisztina (1) Jerzy Illg (3) Jevgenyij Popov (1) Jevgenyij Vodolazkin (2) Jichak Katzenelson (1) jiddis (2) Jiří Menzel (2) Jiří Weil (1) Jiří Zeman (1) Joanna Bator (8) Joanna Kozłowska (1) Jon Van Til (1) Jon van Til (1) Jordan Plevneš (1) Józsefvárosi Galéria (1) József Attial Kör (1) József Attila Kör (1) Judafest (1) jugoszláv (6) Jugoszlávia (4) Juhászné Hahn Zsuzsanna (8) Julian Tuwim (1) Julia Jakubowska (2) Julija Melamed (1) Jurányi Ház (1) Jurányi Inkubátorház (1) Juricskayné Szabeva Aszja (1) Jurij Andruhovics (2) Jurij Poljakov (1) Justyna Etenkowska (1) Justyna Jakobówska (1) K.u.k kiadó (1) K4 (2) kabbala (1) Kairosz (1) Kairosz Kiadó (2) Kairosz kiadó (1) Kaja Draksler (1) Kalligram (15) Kalligram Kiadó (6) Kalligram kiadó (1) Kalligram Könyvkiadó (4) Kálmán Judit (1) Kambodzsa (1) Kapela ze Wsi Warszawa (2) Kapela ze wsi Warszawa (1) Kaposvár (1) Kaprálová (1) Karaba Márta Alexandra (12) karácsony (9) karácsonyi vásár (1) Karádi Éva (2) karásony (1) Karel Veselý (2) Karnevál (1) Károli Gáspár Református Egyetem (2) Karol D. Horváth (1) Kárpát-medencei Borászok Találkozója (1) Kárpátalja (1) Kárpáti és Fia Antikvárium (1) Kassa (2) Katarína Kerekesová (1) Katarína Moláková (1) Katarzyna Brejwo (1) Katarzyna Sitko (2) Kateřina (2) katolikus (1) katolikus folyóirat (1) Katona Erzsébet (1) Katona József Színház (6) KÁVA (1) Kazahsztán (1) Kazimiera Iłłakowiczówna (1) Kazimierz Nowak (3) Kelemen Kvartett (1) Kelet-Európa (3) Kelet-Közép-Európa (2) keleti-nyitás (1) Kellermann Viktória (3) Kepics Boglárka (3) Kepics Márta Boglárka (1) képregény (2) képzőművészet (1) kerekasztal (1) kerékpár (1) Kerényi Grácia (1) Keresztes Gáspár (2) Kertész Noémi (4) Két Egér Könyvesbolt (3) kézműves (2) kiállítás (131) Kijev (2) killítás (1) KINO (1) Kirakat (1) Kirgizisztán (1) Kiss Benedek (1) Kiss Gy. Csaba (1) Kiss Henriette (1) Kiss Noémi (1) Kiss Róbert (1) Kisvakond (3) Kis Könyves Éj (6) kitüntetés (1) Kjoszeva Szvetla (1) KKEKK Alapítvány (1) klasszikus (1) Klimaty (1) klip (1) Kobuci (2) Kocsis Adrienn (5) Kocsis Péter (1) kocsma (1) Kodály Filharmonikusok (1) Koljadzsin Natália (2) kollázs (1) KOLO együttes (1) költészet (6) költői este (1) komolyzene (6) koncert (125) koncertkritika (1) koncet (1) Kondacs Pál (1) konferencia (16) Könnyvhét (1) Konrad Sutarski (1) Konsztantin Ilievszky (1) konvert (1) könyv (11) könyvbemutató (88) könyvebmutató (1) KönyvesBlog (1) Könyvfesztivál (25) könyvfesztivál (30) konyvfesztivál (2) könyvrészlet (56) Körner Gábor (14) környezetbarát (1) koronavírus (1) Korridor (1) kortárs (5) kortárs irodalom (2) kortárs karácsony (1) kortárs orosz (1) Körtvélyessy Klára (2) Kossuth Kiadó (4) Kossuth Klub (1) kötve-fűzve (1) Kovács Eszter (1) Kovács István (4) Kovács Kinga (1) Kováts Adél (1) Közép-Európa (8) Közmunka Színház (1) Központi Vásárcsarnok (1) Krakkó (4) Krakkói Magyar Centrum (2) Krakkói Nemzetközi Könyvvásár (1) Krasztev Péter (8) Kredenc-Kredens (1) Kries (1) krimi (2) Kristian Novak (4) kritika (7) Krón Jenő (1) Krúdy Gyula (1) Krug (2) Krytyka Polityczna (1) Krzysztof Jaworski (1) Krzysztof Komeda (1) Krzysztof Varga (7) Krzysztof Zanussi (1) Kuba (1) Kuba Wojtaszczyk (1) kultúra (4) Kultura Liberalna (1) Kultur Shock (1) Kuzder Rita (3) kvíz (3) L. Gály Olga (1) Lackfi János (1) láger (1) Lagzi István (1) Lakás Bécsben (2) Lakiteleki Népfőiskola (4) Lakitelelki Népfőiskola (1) Lamantin Jazz Fesztivál (1) lapszámbemutató (2) Lars Danielsson (1) Latarka (6) Laurent Binet (1) Laurosz (1) leánykérés (1) Lechner Ödön (1) legenda (1) Lemberg (1) lemez (2) lemezbemutató (1) Léna (1) Lengyek Intézet (4) lengyel (377) Lengyel-Magyar Barátság (1) lengyel-magyar barátság (2) lengyel-magyar barátság napja (1) lengyel-magyar napok (1) Lengyelország (2) lengyel filmtavasz (5) Lengyel Intézet (96) lengyel irodalom (3) lengyel költészet (1) Lengyel Nagykövetség (3) lengyel szak (1) lengyel szám (1) lengyl (1) Leningrad (8) Leningrád (1) lenngyel (1) lenygel (4) lenygel óra (1) Lermontov (1) Leszek Możdżer (1) Lettre (2) lexikon (1) LHarmattan (6) LHarmattan Kiadó (2) LHarmattan kiadó (1) Libri (1) Libri Kiadó (1) Libri kiadó (4) Libri Könyvkiadó (1) Lidia Amejko (3) Lidia Ostałowska (3) Lidija Dimkovszka (1) LIFT Fesztivál (1) Liszt Ferenc Múzeum (1) Litera (3) Liter Jezika (1) Littlen Europe (1) litván (1) Living Bridges (1) Ljubiša Samardžič (1) Ljudmila Petrusevszkaja (3) Ljudmila Ulickaja (5) Lórév (2) LOT (1) Lublin (2) Lucie Orbók (2) Ludovit Štúr (1) Ludwig Múzeum (7) Lukács Miklós (2) Lukáš Vavrečká (1) Lviv (1) M.Nagy Miklós (5) M. Nagy Miklós (2) macedón (21) Maciej Miłkowski (1) Maciej Piotrowski (1) Made in Czechoslovakia (1) Magda (1) Magdalena Abakanowicz (1) Magnifico (2) Magvető Kiadó (9) magvető Kiadó (1) Magvető kiadó (2) magyar (12) Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ (3) Magyarországi Szerb Színház (3) Magyar Értelmező Kéziszótár (1) Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány (1) Magyar Lettre Internatinale (1) Magyar Lettre Internationale (25) Magyar Napló (4) Magyar Narancs (1) Magyar Nemzeti Galéria (2) Magyar Történelmi Társulat (1) Mai Manó Ház (1) Majdan (2) makedón (7) Makszim Gorkij (1) Malka Kafka (1) Malko Teatro (1) Mandics György (1) Mandiner blog (1) Man Booker (1) Márai (1) Marcela Bogacka-Wundlich (1) Marcin Świetlicki (2) Marcin Swietlicki (2) március 23 (1) Marek Bieńczyk (1) Marek Modzelewski (1) Marek Toman (1) Marek Vadas (1) Margó Festivál (1) Margó Fesztivál (1) Margó irodalmi Fesztivál (4) mari (1) Mária Modrovich (1) Mária Modrovichová (1) Marie Iljašenko (1) Marina Durnovo (1) Marina Sztyepnova (1) Marin Georgiev (2) Mário Domcek (1) Mariusz Szcygieł (1) Mariusz Szczygieł (1) Markéta Mališová (1) Marko Halanevics (1) Marko Pogačar (1) Marta Fülöpova (1) Marta Kwasnicka (1) Martenica együttes (1) Martin Putna (3) Marton László Távolodó (2) Martyna Bunda (1) Masala Soundsystem (1) Massolit (2) Massolit Könyvesbolt és Kávézó (5) Maszlenyica (1) Más világ (1) matěj hořava (1) Máté András (5) Máté Gábor (2) Matija Solce (1) matrjoska (1) Matyi Kultúrbisztró (1) Maxim Gurbatov (1) Mazóvia (1) Małgorzata Szumowska (1) Mediawave fesztivál (2) meghívó (2) megjelenés (5) megújulás (1) Megváltó Krisztus székesegyház (1) melankólia (1) Menta Terasz (1) Menyhárt Krisztina (1) Merva Attila (1) mese (4) Mesterházi Mónika (1) Mesterségek Ünnepe (1) Mester és Margarita (1) Mészáros Andor (3) Mészáros Tünde (3) Meszecsinka (15) Metropolis Media (6) Michal Černušák (1) Michal Černy (1) Michał Rusinek (1) Michelle Gurevich (1) Mihályi Zsuzsa (12) Mikes Kelemen (1) Mikola Rjabcsuk (6) Mikołaj Łoziński (3) Mikszáth Kálmán (2) Mikulás (1) Milan Kundera (1) Milan Timotic (1) Milan Uhde (1) Milena Maldenova (1) Milen Ruszkov (2) Mileta Prodanović (1) Miljenko Jergović (2) Millenáris (3) Milosevits Péter (1) Milos Forman (2) Miloš Zeman (2) Mimi&Liza (1) Mirko Kovač (1) mitológia (1) Mitrovits Miklós (10) Miłosz Waligórski (1) Mladen Plavicic (1) MMA (1) MNG (1) Molnár Csaba (1) Molnár Krisztina Rita (1) MOME (1) Monetenegró (3) monodráma (1) Moomoo (1) Móra Kiadó (2) Morcsányi Géza (1) Morfium (2) Mostar Sevdah Reunion (2) Moszfilm (1) Moszkva (6) mozdony (1) mozi (2) Mozsár kávézó (1) Mr. Zarko (1) MTA (2) MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont (1) Műcsarnok (3) Mucsi Zoltán (1) műfordítás (16) műfordító (3) műfordítógép (1) Műfordító Műhely (1) műfordító tábor (2) műfordító verseny (5) Múmiamalom (1) Mundruczó Kornél (1) munka (1) Müpa (8) MÜPA (8) Muszatics Péter (1) MÜSZI (3) Muszorgszkij (1) művészet (8) Művészetek Palotája (6) Művész mozi (2) Múzeumok Éjszakája (3) Muzikum (1) Muzykanci (1) Mydros (1) Mydy Rabycad (1) N.Kiss Zsuzsa (1) Naadia (1) Nabokov (1) nagykövet (1) Nagyvásárcsarnok (1) Nagyvilág (7) Napkút kiadó (5) Napkút Kiadó (25) napló (1) Napút (1) Napút-díj (1) Napút folyóirat (2) Napút Kiadó (1) Napvilág Kiadó (2) Natalka Sznyadanko (1) NATO (1) nekrológ (1) Nemere István (2) német (1) Németh Ilona (1) Németh Orsolya (64) Németh Zoltán (2) Nemzeti Színház (5) népdal (1) népköltészet (1) néprajz (1) Néprajzi Múzeum (1) Népszava (1) népszokások (1) néptánc (1) népzene (2) Nicheva Stefka (5) Nike-díj (1) Nikolaj Ivanov (2) Nikola Madzsirov (1) Nikola Tesla (1) Nobel-díj (2) NOCZ (1) nőirodalom (1) non-fiction (2) Noran Libro (2) Norbert György (1) norvég (1) notesz (1) novella (2) Novotnik Cecília (1) Nužno zlo (1) nyár (3) nyári egyetem (1) Nyelvek Európai Napja (1) Nyelvi Koktélbár (2) Nyelvparádé (1) nyelvpolitika (2) nyelvtanfolyam (4) nyelvtanulás (8) nyelvvizsga (1) nyílt levél (1) Nyitott Mondat (1) Nyitott Műhely (3) Nyugat-Eurázsiai idő (9) Oázis (2) Oázis est (6) Óbudai Társaskör (2) Óbudai Társas Kör (1) Ohrid Macedón Folekgyüttes (1) OIK (23) OKK (7) Okszana Zanuzsko (1) Oláh Annamari (2) olasz (1) Olekszander Jarmola (1) Olga Berezyna (1) Olga Tokarczuk (5) olimpia (2) Ondrejcsák Eszter (1) Ondrej Neff (1) Ondřej Neff (1) Ondrej Štefánik (3) Onuka (2) opera (2) Operaház (1) Opole (1) opolei dalfesztivál (1) Oprett (1) Opus Jazz Club (1) Oratnica (1) Orbók Áron (1) Orcsik Roland (2) Ördögkatlan Fesztivál (3) Örkény István (1) Orkestar Selo (1) Örökmozgó (3) Örökség Kultúrpolitikai Intézet (7) orosz (190) orosz-ukrán háború (1) Oroszlános Udvar (1) Oroszok blog (2) Oroszország (3) orosz film (1) orosz irodalom (2) orosz irodlaom (1) Orosz Kulturális Intézet (1) Orosz Kulturális Központ (17) Orpheus (1) Országos Idegennyelvű KÖnyvtár (1) Országos Idegennyelvű Könyvtár (8) Oscar (1) Oscar-díj (1) Őskor és más idők (1) összefoglaló (1) ostrom (1) OSZK (2) Osztap Szlivinszkij (1) Otava Yo (1) ötéves terv (1) ötvenhat (1) PaCoRa Trió (1) Páfalvi Lajos (3) Pákh Tibor (1) Pálfalvi Lajos (43) pályázat (7) Pályi András (2) páneurópai piknik (1) Pannonhalma (1) pantomim (1) Pap-Vera Ágnes (1) Parászka Boróka (1) Parevo (1) Párkányi csata (1) Park Kiadó (1) Park Könyvkiadó (1) parlament (1) párthűség (1) Parti Nagy Lajos (1) Paszport Polityki (1) Pászt Patrícia (3) Patrik Ouředník (5) Patrycja Pustkowiak (1) Patyolat (1) Pavel Brycz (5) Pavel Kasztukevics (1) Pavel Vilikovský (3) Paweł Pawlikowski (1) Pázmány Péter Katolikus Egyetem (6) Pécs (5) Pécsi Horvát Színház (2) Pécsi Orosz Központ (3) Pénzes Tímea (2) Pepita Ofélia (1) Pepita Ofélia Bár (1) Perak Dalma (4) Pest (1) Pesti Bölcsész Akadémia (1) Peter Balko (1) Peter Lipa (1) Peter Weiss (1) Petneki Noémi (4) Petovska Flóra (1) Peťovská Flóra (5) Petra Nagyová Džerengova (1) Petra Soukupová (5) Petr Blažek (1) Petr Čichoň (1) Petr Hruska (1) Petr Kratky (1) Petr Stančík (2) Petr Stancik (1) Petr Zelenka (1) pierogi (2) Pilis (1) PIM (4) Piort Rosołowski (1) Piotr Szewc (1) plakát (6) plakátkiállítás (1) Plamen Dojnov (3) Platán Galéria (9) Play On (2) Pócsföldi József (4) Poduene Blues Band (1) POKET (2) Polgár Anikó (1) Polhunation (1) Poligráf kiadó (1) Poligráf Könyvkiadó (5) politika (1) Politikatörténeti Intézet (1) Polityka (1) Polona Glavan (1) Polonez (1) Polonia Nova (1) Polska 100 (1) Pol Pot (1) Pomáz (1) Ponton Galéria (2) pop (1) popzene (1) pop art (1) porcelán (1) posztkolonializmus (7) Potoczki Klára (1) Pozsony (4) Pozsonyi piknik (1) Pozsonyi Piknik (1) PPKE BTK (1) Prae Kiadó (2) Prága (9) prágai tavasz (1) Pro-za Balkan (1) program (2) programajánló (35) Projekt Rakija (1) pszichoanalízis (2) Publikon Kiadó (1) Puskin mozi (3) Pussy Riot (2) Putyin (9) Pythea Kiadó (1) r.Aktuális (2) R.U.T.A. (2) Ráckeve (2) Radics Viktória (7) Radim Kopáč (1) Radostina Angelova (1) Radosztina A. Angelova (2) Rajsli Emese (4) rajz (1) Rangel Valcsanov (1) realizmus (1) recenzió (12) recepció (1) redszerváltás (1) regény (4) regényrészlet (3) Reiman Judit (1) rendező (2) rendszerváltás (1) részlet (5) retrospektív (1) Rézbong Kiadó (11) Ridegség (1) Rimszkij-Korszakov (1) riport (6) riportirodalom (3) ritka nyelvek (1) Robert Makłowicz (1) Robert Svoboda (1) rock (2) Roham Bár (1) RoHAM Bár (1) romantika (1) Roman Polanski (1) Rostás Eni (1) Roszen Idealov (1) rövidflim (1) Russian Rollers (1) Russkaja (2) ruszin (1) RUTA (1) Rút Lichnerová (1) Ryszard Kapuscinski (1) Ryszard Legutko (2) Ryszard Siwiec (1) sajtófotó (1) sámán (1) Sambucus fesztivál (1) sarajevo (1) Sára Vybíralová (1) Sardar Tagirovsky (1) sci-fi (6) Scolar (1) Sebő Ferenc (1) Šejla Šehabović (1) Semezdin Mehmedinović (1) Senko Karuza (2) Sepsi László (1) Sergiusz Piasecki (1) Sergiusz Piasecko (1) Simon Attila (1) Sipos Tamás (1) ska (1) slam poetry (2) Sneider Fáni (1) sochi (1) Sokrat Janowicz (2) Söndörgő (9) sör (5) sörfesztivál (1) sörgyár (1) sorozat (2) Soukupová (1) Soviet Supreme (1) Sphere (1) Spiró György (3) sport (3) Spoušť (1) Srđan Sandić (1) Stanisław Ignacy Witkiewicz (2) Stanka Hrastelj (1) Stano Másar (1) Staropramen (3) Stefano Bottoni (1) Stepanovic Predrag (1) Stier Gábor (1) strand (1) Studio Damúza (2) Süpek Nóra (2) Susanna Roth (3) Sutari (1) Suzana Tratnik (2) Svatopluk Mykita kiállítás (1) Svetislav Basara (1) Svetlana Velmar-Jankovic (1) Świetliki (3) Sylwia Chutnik (2) Szabadkai Népszínház (1) szabadság (1) Szabó László Zsolt (1) Szabó Lőrinc (1) Szaddam Huszein (1) Szálkák (1) Szarajevó (1) Szarajevói Filmfesztivál (1) Száraz Miklós György (1) Szathmáry-Kellermann Viktória (5) szauna (1) Szczepan Twardoch (4) Szeged (4) Szentendre (1) Szentivánéji álom (1) Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány (2) Szent András nap (1) Szent Vencel (1) Szépirodalmi Figyelő (4) szépirodalom (4) szerb (109) Szerbia (1) Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ (18) Szerb Kulturális Központ (6) Szerb Kultúra Hónapja (4) Szergej Lukjanyenko (1) Szergej Snurov (3) Szerhij Zsadan (4) Szesztay Anna (5) Szidi Tobias (1) sziget (1) Sziget (43) Szilágyi Ákos (1) Szimpla Kert (4) színész (1) színház (68) színházi fesztivál (2) színház szerb (2) Szjarhej Dubavec (1) Szkopje (1) szláv (5) szlavisztika (3) Szlavko Janevszki (1) Szlav Bakalov (1) szlováák (1) szlovák (163) Szlovákia (3) Szlovák Filmszemle (4) Szlovák Iintézet (1) Szlovák Intézet (79) Szlovák Nemzeti Felkelés (1) Szlovák Tudományos Akadémia (1) szlován (1) szlovén (52) Szlovén Nagykövetség (3) Szlovén Nemzeti Színház (1) szníház (2) szobor (1) szobrász (1) Szófia (1) Szofija Andruhovics (1) szokás (1) Szolidaritás (3) Szolnok (1) Szóló Duó (2) Szolzsenyicin (1) Szombathely (1) Szondi györgy (1) Szondi György (8) Szörényi László (1) szótár (1) szovjet (6) Szovjetunió (1) Sztálin (2) sztálinizmus (1) Sztalker Csoport (1) Sztojadin Cvetkovics (1) Sztywny Pal Azji (1) szubjektív (1) szubjektív blog (2) születésnap (4) Szvetlana Alekszijevics (4) Szvetlana Georgieva (1) Szvetlana Sztojcseva (1) szzlovák (1) Sławomir Mrożek (3) Tadeusz Mazowiecki (1) Tadeusz Nyczek (1) Tadeusz Różewicz (1) Tadeusz Słobodzianek (2) Tádzsikisztán (1) Tako Lako (2) tánc (12) táncház (11) tanfolyam (4) tanulmány (5) Tanulmány (1) tanulmányi verseny (1) tanulmánykötet (1) Tarasz Prohaszko (1) Tarasz Sevcsenko (2) Tara Fuki (1) Tarkovszkij (1) Tarnów (1) társadalom (1) Tavaszi Fesztivál (1) Távmozi (1) Teater Cvete (2) Teatr Walny (1) techno (1) Tegie Chłopi (1) Tel-Aviv (1) téli álom (1) Temesi János (1) Tempfli Péter (2) ténchát (1) tényirodalom (6) Térey János (1) Tereza Verecká (1) Tereza Vostradovská (1) Terror Háza (1) Těsnohlídek (1) Tetyana Dzjadevics (2) tévé (1) Thália (1) Thália Színház (1) Thealter fesztivál (1) The Dumplings (1) Thomas Bernhard (1) Thomas Mann (1) Tihany (2) Tiha Klara Gudac (1) Tilos Rádió (2) Tiszatáj (3) Tiszatáj Könyvek (1) Titanic Filmfesztivál (5) Toldi Mozi (7) Toldi mozi (12) tolmács (1) Tolsztoj Társaság (1) Tomasz Daroch (1) Tomasz Fiałkowski (1) Tomasz Man (1) Tomás Forró (1) Tomáš Pavlíček (1) Tomáš Změskal (1) Tomáš Zmeškal (1) toplista (5) torokének (1) Török András (1) történelem (14) történelmi regény (1) Történettudományi Intézet (1) Tóth Annamária (1) Trafó (3) Transatlanytk (1) Troján Tünde (1) TR Warszawa (1) Tučková (7) tudomány (2) tudósítás (1) TuliRedl (1) túra (1) Turi Márton (1) turné (1) Tuva (1) Twarz (1) Typotex (10) Typotex Kiadó (25) Typotex kiadó (2) Uganda (1) Újbudai Önkormányzat (1) Újbuda Jazz Fesztivál (1) újdonságok (1) Ujjatlan város (1) Ukrajna (12) ukrán (71) Uladzimir Nyakljajeu (2) Ulpius ház (1) Ünnepi Könyvhét (1) Uránia (6) Uršuľa Kovalyk (1) Üveghegy kiadó (1) V4 (10) Vaclav Havel (1) Václav Havel (2) vadkelet (1) Valdimír Křivánek (1) Vályi Horváth Erika (2) VAM Design Center (1) Vándor Anna (2) Varga Bianka (4) Varga György (1) Várkonyi Alma (4) Városháza Park (1) Varsányi István (2) Varsó (7) Varsói Drámai Színház (1) Varsói Felkelés (1) varsói gettófelkelés (1) Varsói Magyar Kulturális Intézet (1) Varsó antológia (1) vásár (6) Vaszilij Lanovoj (1) Vas Viktória (30) VEaPLA (2) Vecsei H.Miklós (1) Veiszer Alinda (1) vélemény (2) Vera Caslavska (1) Vera Wołosz (1) Vércse Miklós (2) vers (10) versantológia (1) verseny (2) Vértes Judit (4) Vertigo Szlovák Színház (1) Veselý Mirek (1) Vesna Lemaić (1) Veszela Ljahova (1) Větrné mlýny (1) Vidákovics Szláven (2) video-opera (1) videoperformance (1) Viera Menyok (1) Vietnám (1) Vígh Zoltán (2) Vigilia (1) Vígszínház (2) Víg Mihály (1) Viktorija Lebegyeva (1) Világezeni Színpad (2) Világfalu Színpad (3) világzene (12) Világzenei Színpad (10) Vince Kiadó (1) Virág Bognár Ágota (2) Virók Eszter Tünde (1) Visegrádi Keleti Partnerség (1) Visegrádi Négyek (2) Visegrádi Nyári Egyetem (1) Visegrád Fund (2) Viszockij (1) Vitalij Kaplan (1) Vladimir Nabokov (2) Vladimir Tsesler (1) Vlado Kreslin (1) Vlagyimir Ceszler (2) Vlagyimir Rafajenko (1) Vlagyimir Szorokin (1) Volodimir Rafejenko (1) vonat (1) Vörös István (5) Vujicsics (4) Wacław Felczak (2) Wacław Felczak Alapítvány (2) Wacław Lewandowski (1) Wacław Oszajca (1) Walkó Ádám (1) Warsaw Village Band (5) Wałęsa (1) Weisz Györgyi (1) Weöres Sándor (1) Weronika Murek (1) Wiesław Myśliwski (2) Wiktor Woroszylski (1) Wisława Szymborska (7) Witkacy (1) Witold Gombrowicz (4) Witold Lutosławski (1) Witold Szabłowski (2) Wojciech Bogusławski (1) Wojciech Frazik (3) Wojciech Jaruzelski (2) Wolosz Vera (1) Womex (1) workshop (3) World Literature Studies (1) Wołosz Vera (1) Władysław Panas (1) Xenia Detoni (1) Y.EAST (5) Y.East (1) Zabranjeno pušenje (1) Zágráb (1) Żanna Słoniowska (1) Závada Pál (1) Zbigniew Herbert (1) Zdarr (1) Zdenek Sverak (1) Zdenka Becker (1) zene (122) Zeneakadémia (1) Zeszyty Literackie (1) Ziemowit Szczerek (2) Zimmermann Gerda (2) Znak (4) Zohar Fresco (1) Zöldy Áron (15) Zoltán András (1) zongora (1) Zoran Bodorac (1) Zoran Ferić (1) Zornica hagyományőrző együttes (1) Zornitsa Sophia (1) Zośka Papużanka (3) Zsámbék (2) Zsámbéki Színházi Bázis (7) Zsáméki Színházi Bázis (1) zsidó (3) Zsidó Nyári Fesztivál (1) Zsille Gábor (4) Zsuzsanna Ilievszky (1) Zuboly (1) Łukasz Orbitowski (1) ДахаБраха (1) Ленинград (1) Címkefelhő

Szláv TeXtus

Amit mindig tudni szerettél volna a szláv irodalmakról, zenékről, filmekről, kultúráról. Hiánypótló kalauz a szláv textusok tengerében. Könyvrészletek, műfordítások, esszék, interjúk, aktuális hírek, események.

Partnerek

visegrad_fund_logo_blue_800px-1

Lengyel-Intezet-Budapest_logo.jpg

Cc-znackaH600dpi.jpg

logo SI.jpg

Cc-znackaH600dpi.jpg

OIKLOGOY_Kuldheto.JPG

kalligram_logo_1.jpg

europakiado-logo-hordc3b32.jpg

kukjpg.jpg

2000logo.jpg

Nagyvilag-200pix-folyoirattal-logo.jpg

leto_lte_s.jpg

lettrelogo_.JPG

Ex-logó.jpg

litera_logo2_0.png

kepatmeretezes_hu_haemuslogo.JPG

logo_cafebabel.png

jak_logo_320.jpg

denever-feher.jpg

kuklogo.jpg

napkut_logo.jpg

naput_logo.jpg

batortabor_new_logo.png

krakko.jpg

Friss topikok

Kategóriák

NAPTÁR

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2013.02.09. 21:14 szlavtextus

Pálfalvi Lajos: A Transz-Atlantik megállói és a lengyel Szellem-órjás

Címkék: Kalligram Pálfalvi Lajos Gombrowicz

XXI.-evf.-2012.-aprilis_medium_Kalligram.jpgGombrowicz 1947 nyarán előadássorozatot tart Buenos Airesben, az irodalmi szalonként működő Fray Mocho könyvesboltban. A közönség önkéntes adományokkal fejezi ki elismerését. De a létszám a kezdeti negyvenötről a harmadik összejövetelen már tizenötre csökken, így a sorozat véget ér. Bár a tervezett témák korszakos jelentőségűek, Dél-Amerika szellemi felszabadulását ígérik – ha megérti a forma és az érettség jelentőségét, nem kell többé tanítványként tekintenie Európára és Párizsra −, csak azért érdemel említést a vállalkozás, mert Gombrowicz itt fogalmazza meg először A költők ellen című nagy hatású pamfletjében fölsorakoztatott érveket.

A gesztus és a fogadtatás is marginális létről árulkodik, bár az sincs kizárva, hogy a szerző pont ezzel a provokációval veszíti el minden esélyét arra, hogy elnyerje a helyi irodalmi potentátok jóindulatát. A hatvanas évekig hallgattak róla, aztán kénytelenek voltak beletörődni Gombrowicz világhírébe. A Párizsból jövő elismerést már nem tudták a végtelenségig ignorálni. Silvina Ocampo évtizedekkel később is csak annyit mond Rita Gombrowicznak, hogy „nem tetszett” nekik a spanyolra fordított Ferdydurke, csak „később fedezték fel a könyvet”.[1]

Bár ez a korai spanyol nyelvű változat sok mindenben különbözik attól, amely évekkel később megjelent a párizsi Kulturában, majd a Naplóban (Gombrowicz kihúzta az argentin irodalomra vonatkozó konkrét utalásokat), a továbbiakban az utóbbiról lesz szó. A szerző már korábban is nagy élvezetet talált a rossz költészet parodizálásában. Most rettenthetetlen bálványrombolóként lép fel, a célpont már a költészet egésze. Rögtön meg is fogalmazza azt az elképesztő tézist, hogy „szinte senki sem szereti a verseket, (...) a verses költészet világa művi és hamis”.[2] Nem az argentin irodalom esztétizáló tendenciáit vagy a lengyel romantikus hagyomány leszűkített értelmezését támadja (mint a harmincas évek irodalmárai), nem is a romantikát próbálja elvetni egészében (mint azóta is oly sokan a lengyel irodalomban, a legújabb nemzedékeket is beleértve), hanem magát a „verses költészetet” nyilvánítja az önkifejezést akadályozó kiüresedett rituálénak.

Nagyon szokatlanul érvel. Rendszerint azért pocskondiázzák a perifériák irodalmát, mert költőfejedelmeik „mandátumos költők”, nemzeti intézmények, megmaradnak a közösségi élet metafizikájánál, nem nyílnak meg előttük az egzisztenciális mélységek. Pont a Mallarméra, Valéryre és más hasonló költőkre jellemző tiszta esztétikumot hiányolják, azért becsülik olyan nagyra a „kiátkozott költőket”, Norwidot vagy Eminescut, mert marginális pozícióból indulva kerülnek közel ehhez a típushoz.[3]

Gombrowicz is gyakran gondolkodik hasonló antinómiákban. Ugyanitt, a Napló függelékében olvasható Sienkiewicz című esszéjében állítja szembe a démonikus-modernista nyugati szépségeszményt a periféria szent ártatlanságával. A végeken „az erény, az Isten, a Nemzet” a szépség forrása, miközben Nyugaton „már kezdték felfedezni a becstelenség és az aljasság szépségét, a pogány bűn szépségét, a goethei szépet és Shakespeare, Balzac világának baljóslatú fényeit, azt a szépséget, ami Baudelaire, Wilde, Ruskin, Poe, Dosztojevszkij műveiben fogalmazódott meg”, a lengyel ifjút arra ösztönzi környezete, hogy „Lengyelország erényes fia”[4] legyen. Olyan komolyan foglalkoztatja ez a problematika, hogy e két szélsőséges típus, Gonzalo és Ignacy bonyolult interakciójára épül a Transz-Atlantik című regénye.

A költők ellen című írásában Gombrowicz a feje tetejére állítja a hierarchiát. A centrum esztétikai csúcsteljesítményének tartott „tiszta költészetet” nyilvánítja élvezhetetlen „vegyi kivonatnak”. Nem a periféria nem tud felnőni a magasztos eszményhez, mert „törzsi bálványoknak” hódol, hanem pont a nyugati kánon csúcsára helyezett alkotók a legnagyobb bálványimádók. A periféria értelmisége akkor tud szabadulni a kolonizáció során belénevelt komplexusoktól, ha ilyen koncentrációs gyakorlatokat végez: „képzeljük el néha Paul Valéryt, az Éretlenség papját, mezítláb, egy szál gatyában”.[5] A légüres térben teremtett nagyságra a regényben is van példa, ilyen az Ulysses és a Vergilius halála. Nemcsak a konvencionális szépség kellékei, az ábrándos költői lelkület tárgyi megfelelői (rózsák, naplementék) kompromittálják a költősereget, hanem a technokrata avantgárd múzsa szemaforjai és spiráljai is.

Gombrowicz többször leírja a kultúra öngerjesztő mechanizmusait (a képzőművészetben is fölismeri ugyanezt). A magas művészet és az unalom leleplező összekapcsolásával igen nagy feltűnést kelt, már az előadás végén ellene fordulnak a sértett költők, öt évvel később pedig a lengyel emigrációt is fölkavarja ugyanezzel. A lengyelek számára a romantika kora óta erkölcsi parancs írta elő a veszélyeztetett lengyel identitást őrző lengyel kultúra védelmét. A Ferdydurke volt az első olyan mű, amelyben már az egyén autonómiáját fenyegeti a bálvánnyá vált kultúra. Gombrowicz ugyanezt a mechanizmust ismeri fel a negyvenes évek második felében Argentínában, ezért semmi oka arra, hogy valamiféle helyi sajátosságnak tekintse ezt. A modern művész akkora odaadással védelmezi a művészet autonómiáját, hogy közben elveszíti a sajátját, már nem tud kifejezni semmit a művészet végletekig finomított eszközeivel. Így vezetnek egyetemes érvényű felismeréshez a kétféle periférián és a centrum helyi kirendeltségén szerzett tapasztalatok:

„Kétféle humanizmus létezik, amelyek ellentétesek egymással: az egyiket vallásosnak is nevezhetnénk, s ez azt súgja, térdelj le az emberi kultúra nagy műve előtt, áldd és dicsérd, mondjuk, a Zenét vagy a Költészetet, vagy az Államot, vagy az Istenséget; míg a másik, szellemünk makrancos áramlata vissza akarja hódítani az emberi szuverenitást és függetlenséget az Istenektől és Múzsáktól, hisz ezek végül is az ő, az ember teremtményei. Ez utóbbi esetben a »művészet« szó kisbetűvel írandó.”[6]

De a bálványok alkonyát hirdető kívülálló titokban maga is bálványoknak hódol. Nemcsak a zenének és a képzőművészetnek, hanem a költészetnek is. A kiváló költő, Józef Łobodowski fel is veti hozzászólásában, hogy a gesztus alighanem ifjúkori költői ambíciókat leplez (ahogy a költők engesztelhetetlen bírája, Nabokov is verseskötettel kezdte pályáját). Nem tudjuk, hogy Gombrowicz groteszk rigmusok mellett írt-e komolynak szánt verseket is, de arról többen is beszámolnak, hogy nagyon sok verset tud kívülről. Gyermekkori barátja, Stanisław Baliński költeményeit élete utolsó éveiben is szívesen szavalja, bár ezek igen közel állnak a Valéry-féle tiszta költészethez; vence-i estéken pedig Rita Gombrowicz is hosszú részleteket hallhat a Konrad Wallenrodból (bár a férje lebeszélte arról, hogy lengyelül tanuljon).

A szavalat nem bohóctréfa volt, Gombrowicz bele is éli magát ebbe a szerepbe. Kiváló költőnek tartja Słowackit és Iwaszkiewiczet, Wyspiański nagyságában is hisz, utánozza a nyelvezetét, a Naplójában mégis a lengyelek egyik legnagyobb szégyenének nevezi, mert egyéniségét feláldozva a nemzet szolgálatába állt, a nemzeti nagyságot celebrálta Sienkiewicz modernebb változataként.[7]

A nemzetet bálványozó Menyegző helyébe lép az Esküvő, az egyén tragédiája, aki szembe mer nézni a végzetével, nem keres idillikus menedékhelyet a romhalmazban. Ennek a drámának pedig megvan a maga költőisége, méghozzá olyan szuggesztív, hogy még az alkotót is megrendíti. Húsz év távlatából idézi fel, mi történt vele írás közben, amikor a szereplői egymás után kimondták a „Nem. Semmi. Átalakult. Kifordult. Lerombolt. Kiforgatták” szavakat: „hirtelen elsírtam magam, mint egy gyerek (...). Keservesen sírtam, hullott a könnyem a papírra. Nem annyira e szavak bizalmas természetű, saját katasztrófámra vonatkozó tartalma töltött el ilyen keserűséggel, hanem az, hogy ilyen könnyen jöttek, kíméletlen ritmusuk és a rím szúrt, mint a tövis, rémülten sírtam, elborzadva a balsors belső harmóniájától.”[8]

A költők ellen megjelenésére igen sokan reagálnak, Gombrowicz Czesław Miłoszsal folytatja a legszínvonalasabb, irodalomtörténeti jelentőségű párbeszédet. Már a vitaindító írásában megfogalmazza, hogy nem a költészetet mint olyat, hanem a vegytiszta líraiságot utasítja el. A kávé és a cukor kevéssé lírai példáján mutatja be, hogy prózai elemekkel keveredve lehet igazán hatásos. Az ideális arányok Shakespeare, Dosztojevszkij és Pascal műveiben figyelhetők meg. Miłosz lelkesen azonosul a kritikával, szellemi aberrációnak nyilvánítja a „tiszta költészetet”, és beszámol arról, amiről az emigránsok nem sokat tudhatnak: a lengyel költészet a háború alatt ilyen irányban fejlődött. Megszabadult a „kevés tartalomból adódó érthetetlenségtől”, a költők véget vetettek „a metaforák túlburjánzásának és a képek »poetizálásának«”.[9] A háború utáni költői nyelv annyira különbözik a háború előttitől, mintha legalább harminc év telt volna el azóta (bár ez nem nagyon látszik, amióta az irodalom az állam szolgálatába állt).

Gombrowicz csak a sértett költők válaszára számított, arra nem, hogy Miłosz személyében szövetségest talál. Ebből a vitából már érezhető, hogy a párizsi Kultura lesz a jövő felé forduló függetlenségi emigráció szellemi műhelye, miközben a londoni emigráció lassan muzeális jelenséggé válik. A párizsi műhely teszi naggyá ezt a két szerzőt, aki mintha a XX. század Mickiewicze és Słowackija lenne, a Nagy Emigráció hagyományaihoz kötődve teremtenék meg a folytonosságot – kényszerűségből Lengyelországon kívül.

A nagy szerephez nagy szavak illenek, Gombrowicz már ekkor a lengyeleket a nemzet bálványozásától intő próféta hangján szólal meg. Halál vár arra, akik nem szívlelik meg a próféciát: „Reszkessetek, költők! (...) A Semmi tárja felétek jéghideg karját, a puszta Semmi, a lehető legüresebb semmi oson be, mint a macska a metaforagyártó üzembe, hogy gondolkodások delizsánszával egyetemben fölfalja azt. És szertefoszlik a halványszín rózsa a halállal fűszerezett alkonyatban!”[10]

A „függöny mögül” jött Miłoszban viszont bajtársat lát, aki ugyanúgy szembeszáll a nyugati helyettes hegemónnal, mint a keleti diktátorral. A vitát záró írásában Gombrowicz beilleszti a pamfletet alakuló életművébe, mondván, hogy ugyanúgy támadta a verseket, mint a Nemzetet, mint „az Érettség fikcióját” a Ferdydurkében, mint az egyént korlátozó minden Formát. Mert nem az a kérdés, hogy a vers szép-e, hanem az, hogy tud-e bármit is kezdeni a tökéletlen ember „Milton hatvanezer metaforájával”.

Ami argentin közegben nem sikerülhetett, azt el tudja érni a lengyel emigránsokkal folytatott polémiában. Már nem arról van szó, hogy valaki szereti vagy unja a verseket. Az általánosítás ilyen szintjén Gombrowicz már azt is megfogalmazza, hogy milyen a kolonizált lengyel kultúra. Az alávetettek nem a világszemléletüket alakítják a költészettel, hanem a franciák és az angolok normáinak próbálnak eleget tenni. Mivel az előttük járót akarják utolérni (a megkésettség átkától sújtva), nem az alapkérdésekkel foglalkoznak, ehelyett minden energiájukat a részletek tökéletesítésére fordítják. „Az ilyen nemzetnek rendszerint kitűnő színészeik, énekeseik, balett-táncosaik és elismerésre méltó virtuózaik vannak, ugyanakkor rosszul állnak filozófusokkal, gondolkodókkal és zeneszerzőkkel.”

A kolonizált lengyelek olyan világban élnek, amelyet mások építettek nekik, ezért föl kell nőniük ahhoz a feladathoz, hogy saját világot építsenek maguknak. Gombrowicz azt is meghatározza, milyen stratégiát kell folytatniuk, ha el akarják érni ezt a céljukat: „az a fajta leegyszerűsítő, brutális kritika, ami a cikkemben foglaltatik, sokkal jobban áll nekünk, lengyeleknek, sokkal jobban illik a mi valóságunkhoz és a kultúrában betöltött szerepünkhöz, mint bármiféle magasröptű és szubtilis eszmefuttatás. (...) Ezért lengyelebbek vagyunk, ha »alulról« támadjuk ama érettség felsőbbrendűségét, azt követelvén, hogy szálljanak le az égből a földre ezek a büszke katedrálisok. Bizony, a mi szerepünk nem az, hogy elszavaljuk és utánozzuk mások eredményeit, engedelmesen járjunk a kultúra kisiskolájába – meg kell védenünk a mi igazunkat, ami az alsóbbrendű lét és az ifjúkor igazsága, fékező erőnek kell lennünk, ami nem engedi, hogy a kultúra nekivadult gépezete futószalagon gyártson olyan tárgyakat, melyek már alig hasonlítanak az emberre.”[11]

Néhány szóban talán arra is érdemes kitérni, mit jelenthetett ez a párbeszéd Miłosz számára. Valószínűleg azért is reagált ilyen lelkesen, mert A költők ellen meglepő módon összecsengett nagybátyja, Oscar Milosz diagnózisával, aki a klasszikusokhoz képest hasonlóan súlytalannak találja a modern költészetet. Bár a francia költő abban látja a válság okát, hogy az irodalom elszakadt az isteni ihlettől, a Dantét is inspiráló hermetikus hagyománytól, a következmény megítélésében már nem sokban különböznek. Az „aprólékos ujjgyakorlattá” vált vers nem fejez ki semmiféle „belső történést”. Marad a váratlan szókapcsolatokra épülő „nyelvi zsonglőrködés”. A líra beszűkül és elszegényedik, mert a költői „érdeklődés az esztétikumra korlátozódott”.[12] Ez a művészet persze már csak a beavatottak szűk körének szól. Oscar Milosz a Kelet-Európában tisztelt nagy neveket sem kíméli, lesújtónak találja, hogy a végek költőit elbizonytalanítják a nyugati kulturális központok, ezért „utánoznak, ahelyett, hogy szembehelyezkednének (...), önmagukat nyújtanák”.[13]

Miłosz megtalálja a „tiszta költészet” ellenszerét, olyan átmeneti formákat hoz létre, amelyekben „túllép a műfaji és tematikai korlátokon”. A prózához közel álló diskurzust tartja alkalmasnak erre. Itt nincs helye a poetizálásnak, Miłosz elveti a költői nyelv sajátosságát hirdető koncepciókat, az olyan költészetet kedveli, amely lemond önmagáról, és különböző típusú ismereteket, nyelveket, stílusokat és műfajokat szippant magába. A prózát ugyanígy el akarja szakítani a centrumától, a regénytől, azt is a diskurzushoz akarja közelíteni, mint a költészetet. Elutasítja a próza lirizálását, a groteszk és bármilyen más stilizációt.[14] Gombrowicz ezzel már aligha értett volna egyet, ha Miłosz A prózaírók ellen című pamflettel válaszol, aligha talál megértésre.

Gombrowicz nyelvhasználata minden regényében nagyon távol áll a diskurzus fegyelmezett hangnemétől, a Transz-Atlantikban pedig ellentétes ezzel. E művében engedte meg magának a legnagyobb stiláris extravaganciát, a XX. századi lengyel prózából talán csak Witkiewicz regényeiben találunk hasonlót. A két stílus csak a köznyelvtől való eltérés mértékét tekintve vethető egybe, hisz Witkiewicz a lengyel korai modernizmus esztétikai kuriózumaiban megfigyelt nyelvi hatáselemeket fokozta a végletekig, Gombrowicz viszont archaikus rétegekből merít. A régies nyelvekhez hasonlóan ő is konkrét, érzéki élményekre, fizikai kategóriákra redukálja a mentális minőségeket (a nyelv feltehetően ezekből az egyszerűbb alakzatokból fejlődött az elvontabb képződmények szintjéig).[15]

Ha az egyén a hegemón túlságosan kifinomult, öngerjesztő és lehengerlő kultúrájával szembeszállva küzd az autonómiájáért, igen hatásosan fogalmazhatja meg ezen a nyelven azt a bizonyos „brutális kritikát”. A Transz-Atlantik emlékezetes jelenetében a Borgesről mintázott hiperintellektuális helyi nagyság próbálja letaglózni szellemi fölényével a Witold Gombrowicz nevű elbeszélőt. Az öntetszelgő szellem szublimált fejtegetéseire ez a válasz: „Nem szeretem, ha túl Vajas a Vaj, túl Galuskás a Galuska, túl Árpadarás az Árpadara”. Ugyanez a logika fogalmazza át ételreceptekké az ambiciózus szellemi konstrukciókat: „Nem is rossz Eszme, gombával megteszi, csak megpirítva s tejfellel felöntve”.[16]

Gombrowicz persze nem csak archaizál, nyelvjárási alakokat is használ, és meglepő neologizmusokat is kreál, amelyekből azóta jó néhány bekerült a köznyelvbe. Bizonyos szavakat nagybetűvel ír, mint a XVII−XVIII. századi elődök, megakasztva ezzel az olvasást. Bármilyen különleges is ez a nyelvhasználat, a lengyel olvasó meghitten ismerősnek találja, mert a lengyel kultúra régebbi változatai közül a barokk volt az, amely elterjedt a társadalom legszélesebb rétegeiben, miközben a reneszánsz és a felvilágosodás alig lépett túl az eliten.

Maga Gombrowicz is megfogalmazta a Lengyelország és a latin világ című írásában, hogy a lengyel barokkban találja meg azt az eredetiséget és kreativitást, amely számára is inspiráló lehet. A kolonizáció előtti, komplexusoktól mentes kultúra sokkal vonzóbb, mint a romantika melankolikus pátosza. Azzal is erősíti állítását, hogy nem a lengyel barokk csúcsteljesítményeire, hanem az „elfajult” szász barokkra hivatkozik. A Transz-Atlantik több mű paródiája egyszerre, bonyolult kapcsolatban áll Sienkiewicz Trilógiájával, a Pan Tadeuszsal, ugyanakkor nagyon közel áll a szarmata nemesi kultúrában közkedvelt történetmondáshoz, amelyre Pasek emlékirataiban találhatjuk a legjellemzőbb példákat. A mű a XIX. századig kéziratban maradt, Mickiewicz nemzedéke fedezte fel, és főként azért ünnepelte, mert megörökítette a régi, elveszett Lengyelországot. Sienkiewicz az egyik legfőbb forrásként használta a XVII. századi viszonyok bemutatásához, így Pasek különféle ideologikus átiratokban (finomítva) minden lengyel olvasóhoz eljutott. Gombrowicz mintha ezen az úton visszafelé haladva jutna el Sienkiewicztől Pasekig.[17]

Gombrowicz számára Pasek egyszerre volt a „tiszta költészettől” mámoros Valéry és a romantikával megmételyezett, kolonizált lengyel antitézise. Tipikus szarmata nemes volt, aki a harcban és az ivászatban is kitűnt, imponáló felekezeti gőggel tekintett a protestánsokra, harcolt a svédek, Moszkóvia és Törökország ellen, letelepedése után pedig még a szomszédaival is hadakozott. Jezsuita iskolában sajátította el a lengyel-latin makaronizmusokban bővelkedő dagályos szónoklás képességét, de később már aligha vett könyvet a kezébe. Idős korában írta meg élete történetét, miután minden jelentős epizódját számtalanszor elmesélte. Igen fortélyos hősként jelenik meg a saját elbeszélésében, a dicsekvéssel kettős komikumot teremt, mert nemcsak mulattat, hanem ki is nevetteti magát. Nem lát ellentétet a durvaság és a pátosz között, ugyanolyan magától értetődően írja le azt, hogy a jól öltözött ellenségről lehúzza az inget, mielőtt leszúrja, mint azt, hogy az isteni gondviselés segíti az igaz hitet védelmező szarmata lovagot.[18]

Gombrowicz nemcsak a nevét adja a narrátornak, hanem bizonyos életrajzi tényeket is átenged neki. Azt mesélteti el vele, hogy hajóval Buenos Airesbe érkezett, majd különös kalandokon esett át (mint, mondjuk, Pasek Dániában). A lengyel irodalomtörténészek kimutatták, hogy a történet a lengyel nemzeti eposz, a Pan Tadeusz fordulatait parodizálja. Így például a fegyveres önbíráskodásnak, a nemesi birtok megtámadásának feleltethető meg a regényt záró kulig (igaz, a trópusi környezetben nem szánokkal érkeznek a látogatók); a Pan Tadeuszban leírt titkos hazafias társaságnak is megvan a maga megfelelője, a Sarkantyús Lovagrend nevű aberrált szekta; az eposzt mindent feloldó polonéz zárja, a regényben az erőszakkal fenyegető felvonulás nevetéssel végződik.[19]

A Pan Tadeusz persze nemcsak a lengyel társadalmi tudatban rögeszmékké vált toposzok gyűjteményeként olvasható (egyébként Gombrowicz sem akarta a paródiával megfosztani Mickiewiczet a nagyságától). A hétköznapi élet aprólékos leírásában jeleskedő „falusi széphistória” egyben „a létezés hermeneutikája” is, mert az ábrázolt világ elemei nemcsak az itteni, hanem a földöntúli rendbe is illeszkednek.[20] Ez feltehetően az emigráns perspektívának köszönhető: a régmúlt időkből őrzött emlékképek nemcsak az időben váltak zárvánnyá, hanem térben is megközelíthetetlenek, így szinte már nem is e világiak. Ezért tartotta Miłosz metafizikai költeménynek a Pan Tadeuszt, ez a perspektíva az ő műveiben is érzékelhető. A Nobel-díj átvétele után nem sokkal tartott előadássorozatán, az utolsó alkalommal Simone Weil gondolataiból kiindulva töprengett az idő és a szépség kapcsolatán. Weil szerint egyik sem racionalizálható, és a szépség „lelke a távolság”, az ember csak időben távoli dolgokat képes „állandó színben” látni, mert már nem zavarják a szenvedélyek. Weil Proustban, Miłosz a Pan Tadeuszban találta meg a valóság tiszta érzékelését, ahol „a mindennapi élet leghétköznapibb eseményei a régmúlt távolában meseszálakká változnak, nincs fájdalom, mert az csak bennünket ér el, nem pedig a mindent megbocsátó emlékezetből előhívott alakokat”.[21]

Gombrowicz értelmezése szerint Mickiewicznek nincsenek metafizikai dimenziói, a romantikus messianizmust a gyengeség és a rabság ideológiájának tartja, amely nem menti meg a nemzetet, az egyént viszont kiszolgáltatja a küldetést őrző kasztnak, amely nemcsak ösztönözheti az áldozathozatalra, hanem fel is áldozhatja. Itt látszik a legjobban, hogy miben hozott fordulatot Gombrowicz. A közmegegyezés szerint az utókor hálával tartozik a romantika váteszeinek, amiért reménytelen helyzetben is segítettek megőrizni a lengyel identitást. Gombrowicz azonban nem a nemzet, hanem az olyan egyén szempontjából értékeli, aki az életét kockáztatná, ha betartaná a kényszerű heroizmus normáit. Megszegi a romantika becsületkódexét, ezért viszont szökevényként kezelik.

A messianizmus korábbi, szarmata változata nem ilyen volt. Pasek is meg volt győződve arról, hogy Lengyelország a kereszténység védőbástyája, de úgy gondolta, zsákmányszerző katonaként szolgálhatja a legjobban az eszmét. Nem áldozza fel magát, hanem kivonul a csatatérre, és a gondviselésre bízza magát. Vele szemben Mickiewicz már „a legyőzött nemzet, az életerejében megfogyatkozott nemzet szószólója, alapjában véve félt az élettől”. Íme a lengyel messianizmus demitologizált leírása: „Ha már elvesztettük függetlenségünket és gyengék lettünk, akkor ő romantikus tollforgójával megalkotta Lengyelországból a nemzetek Krisztusát, keresztény erényességünket szembeállította a megszállók jogtiprásával, és megénekelte a lengyel táj szépségét.”[22]

Gombrowicz nem csak esszéisztikus formában tájolta be magát a sienkiewiczi hagyományhoz képest, hanem regényíróként is: a Transz-Atlantik szoros kapcsolatban áll a Trilógiával, a két mű között párhuzamokat és ellentéteket is találhatunk. Gombrowiczot a már említett életrajzi okokból személyesen is érinti az, hogy a sienkiewiczi séma vészhelyzetben kötelező érvényű társadalmi normává vált Lengyelországban. Vagyis a lengyel ifjúnak lovagként, a harcmezőn kell bizonyítania ahhoz, hogy méltó legyen a dáma kegyeire. A Transz-Atlantikban is szerepel ilyen fiatalember, a normákat zsarnoki módon kikényszerítő apa közvetlen felügyelete alatt áll. Tomasz úr hadba akarja küldeni Ignacyt, hogy ugyanolyan férfi legyen, mint az apja, de Argentínából nem egyszerű kivonulni a csatamezőre. Korábban ismeretlen hatások érik a messzi idegenben, így jut neki Oleńka helyett Gonzalo. Egyébként már Pasek esetében sem működtek tökéletesen a vélt ok-okozati kapcsolatok, mert azok után, hogy nemcsak Lengyelországot védte meg minden pogány és eretnek ellenségétől, hanem még Dániát is megsegítette a svédek ellen, hercegnőt érdemelt volna, nem pedig olyan özvegyasszonyt, akiről túl későn derült ki, hogy nem harminc, hanem negyvenhat éves.

Nemcsak Ignacy erénye, hanem a szerző nevét viselő elbeszélő becsülete is veszélybe kerül. Miután megismerkedik az Ignacyba szerelmes Gonzalóval, úgy alakulnak a körülmények, hogy ő lesz a döntőbíró, rajta múlik, a fiú meghajol-e az atyai tekintély előtt vagy enged a csábítónak (ezzel persze önmagáról is ítéletet mond: kerítő lesz vagy a becsület őrzője). Mint a Testamentumban, a narrátorral azonosulva megfogalmazza:

„A puto karjaiba kergetve eltévelyedésnek teszem ki, úttalan utakra, a szabadosság örvényeibe, az abnormalitás határtalanságába taszítom.

Elszakítva a pederasztától és visszatérítve apjához megtartom a korábbi, hagyományos, istenfélő lengyelségben.

Mit válasszak? Hűség a múlthoz... vagy a tetszés szerinti formálódás szabadsága? A régi formához láncoljam... vagy engedjem szabadon, és csináljon magával azt, amit akar! Formálódjék maga!

A dilemma úgy végződik a regényben, hogy mindenkit hatalmába kerítő nevetés tör ki, ami ezt a formát – a dilemmát – is legyőzi.”[23]

Sienkiewicz narrátora feddhetetlen, Gombrowiczé és Paseké kompromittálja magát. Sienkiewicz úgy oldja meg az archaizálás problémáját, hogy csak a szereplők nyelvhasználatában törekedik erre, az elbeszélő nyelvezete és tudata is XIX. századi, mintha közvetítő-fordítói szerepet töltene be a regényalakok és az olvasók között. A barokk archetextus így nyelvi és ideológiai ellenőrzés alá kerül, elveszíti felforgató erejét és emancipációs potenciálját, csak pótcselekvést, gyermeteg illúziókat kínál a gátlásokkal, neurózisokkal küszködő, gyarmati sorba süllyedt olvasóknak.

A Transz-Atlantikban a narrátor beszéli a felszabadító hatású, gátlástalan barokk nyelvet, a szereplők viszont mai nyelven szólalnak meg. Így nem lépnek működésbe az elfojtást szolgáló mechanizmusok. Ez az elbeszélő képes nevetni önmagán, pontosan a tökéletlensége miatt tűnik hitelesnek.[24] Nem a romantika leegyszerűsített eszméinek világában él, hanem szorosan kötődik a testiséghez, leírásai főként érzéki benyomásokon alapulnak. Pasek korában Lengyelország Európa második legnagyobb országa volt, Gombrowicz akkor szólal meg a barokk emlékiratíró hangján, amikor Lengyelország a háborús pusztítás után újabb kolonizációt kénytelen elszenvedni. A hazai irodalom hallgat a traumáról, az emigrációban megjelent műveket pedig áthatják a kompenzációs ideológiák.

Gombrowiczot leginkább az különbözteti meg Sienkiewicztől a barokk forrás használatában, hogy a Trilógia szerzője csak az álomvilág külsőségeihez keresett használható elemeket. A kollektív egónak olcsó vigaszt kínáló nemzetbuzdító szerepében nem lehet hatásosan fellépni a kolonializmus ellen. A régi dicsőség felidézése gyakran hiperpozitív önsztereotípia kreálásához vezet, ennek pedig semmi köze az önismerethez vagy az emancipációhoz, hisz ez a fajta önáltatás épp a gyarmati népek egyik legfőbb jellemzője. Gombrowicz viszont le tud ásni a mélyebb rétegekig a komplexusoktól mentes barokk kultúrában, és olyan stratégiát konstruál, amellyel az egyén kivívhatja az emancipációját. Ehhez nemcsak a külső erőkkel, hanem a nemzeti küldetéstudatot őrző tekintélyekkel is szembe kell szállnia. Az utóbbi idegen Sienkiewicztől, aki pont az ilyen tekintélyek elvárásainak próbált megfelelni, akkora sikerrel, hogy idővel maga is azzá vált.

A barokk emlékiratok nyelvén megfogalmazott „brutális kritikának” ezúttal hazai és külföldi célpontjai is vannak, ezért a szerzői pozíciót csak olyan ellentétpárokkal lehet meghatározni, mint a „nagyon lengyel” és a „nagyon antilengyel”. Bár Gombrowicz provokációja olyan sikeres volt, hogy sok emigráns tényleg a lengyel patriotizmust megcsúfoló árulót látott benne, valójában pont ő tett eleget a legmagasabb szinten a függetlenségi emigráció feladatainak: mivel Varsóban nem lehetett feldolgozni a történelmi katasztrófát, emigrációban kellett szembenézni ezzel, elvégezve a nemzeti mitológia revízióját is (hasonló feladatuk volt a lengyel pozitivistáknak az 1863. évi felkelés után, amikor tarthatatlanná vált az áldozathozatalon alapuló romantikus program).

Gombrowicz a Testamentumban beszél arról, hogy miféle válsághelyzetben született ez a regény, amely „Argentínából fordul Lengyelország felé”. Miközben a „párizsi kávéházakban” a haladás diadalát ünneplik, mert a lengyel népnek már nem kell feudális elnyomástól szenvednie, a térségben csak annyi történt, hogy az „egyik éjszakát váltotta a másik, Hitler hóhérait váltották Sztálin hóhérai”. Vagyis a centrum most is a haladás győzelmének tekinti Lengyelország kolonizálását, ezzel pedig erkölcsileg és szellemileg is lejáratja magát annyira, hogy rászolgáljon a „brutális kritikára”.

De ez önmagában nem elég. „Ha Lengyelország földrajzi helyzete és története miatt örökös sanyargattatásra ítéltetett, nem lehetne-e bennünk magunkban, lengyelekben változtatni valamit, hogy megmentsük ezzel emberségünket?” A katasztrófát az teszi „a vereségnél és a fájdalomnál is rettenetesebbé”, hogy szörnyű disszonanciával jár együtt, rossz pózok, hamis hangok kísérik: „Míg Lengyelországban sistergett a bőr és kiverték az ember fogát, a világ, ha rólunk volt szó, átadta magát a »lengyel romantikáról« és a »lengyel idealizmusról« való ágálásnak, a »vértanú Lengyelország« közhelyének, vagy kelletlenül, kissé lenézően, szánakozva beszéltek rólunk. (...) Hát nem elég, hogy az embereknek ott ököllel verik szét az arcukat, még ki is neveti összevert arcukat az egész civilizált világ?” A lengyelek festenek hamis képet magukról, vagy mindez a nyugati felsőbbrendűségi érzés és szellemi restség terméke? Gombrowicz mint író magát is felelősnek érzi az elviselhetetlen „lengyel legendáért”, és arra a következtetésre jut, hogy „kis javítgatások, toldozgatások” helyett „hirtelen, radikális, alapvető átalakulásra”, mint később, más kontextusban megfogalmazza, kopernikuszi fordulatra van szükség.

Meg kell találni a lengyelekben a leegyszerűsített romantikára épülő torzkép ellentétét, mert az már elviselhetetlenné vált a XX. század közepére. Gombrowicz újfajta önismeretet kínál: „A lengyelek, lévén a leginkább képzelődésbe, illúziókba, frázisokba, legendákba, szólamokba merült nemzet, egyben az in crudo, sans phrases, csonttörő valósághoz is a legközelebb álltak. Ezt az adut kellett kijátszani. A legkeményebb realizmus, egyedül ez húzhatott ki minket »legendáink« mocsarából.” Így jut el addig a gondolatig, hogy a lengyelnek ki kell szabadulnia Lengyelországból, antilengyelnek kell lennie.

Maradunk a Ferdydurkében megismert fogalomrendszernél, most is a forma kényszerítő ereje okoz klausztrofóbiát, ez fosztja meg az egyént az autonómiájától, ezt kell minél inkább eltávolítania magától. Csakhogy a forma mögött most nem szociológiai kategóriák állnak, hanem a nemzeti mitológia. Működésbe lép a tagadás és az elfogadás dialektikája, majd’ két évtizeddel a mű megírása után Gombrowicz már azzal a lehetőséggel is számol, hogy a „lengyel büszkeség és szabadság” pont a nemzeti mitológiától való elhatárolódásban, a távolságtartásban fejeződik ki: „egyszerre vagyok nagyon antilengyel és nagyon lengyel – és lehet, hogy azért ennyire lengyel, mert ennyire antilengyel, mert a lengyelség előzetes elhatározás nélkül, szabadon valósul meg bennem, annyiban, amennyiben ez szükséges számomra.”[25]

 

A regény első mondatában olvasható „elbeszélleni” ige a szóbeliség hagyományához köti a művet (ugyanígy indul a Pornográfia és a Kozmosz is), majd a barokk emlékiratokra jellemző módon a hallgatóságát is meghatározza a narrátor – „a Családnak, rokonimnak és barátimnak” −, aki még nem az egész nemzetet tekinti közönségének, mint a néhány évszázaddal később alkotó szerzők. Az ilyen mesélőnek más a felelőssége, mások az igényei, mint a modern irodalmi élet szereplőinek. Ez a stratégia persze ellentétben áll (itt is) az elbeszélt történettel: a jelenben játszódó önéletrajzi adomákkal és a fikcióval.

Önéletrajzi szálon indul a regény. A narrátor Gombrowicz partra száll Argentínában, majd megtudja, hogy kitört a háború. Maradni akar, de a becsületét sem szeretné elveszteni – és csak kilencvenhat dollárja van. Az a veszély fenyegeti, hogy dezertőrnek tekintik, vagy lesüllyed a mágnások kliensévé váló, önálló királyválasztói akaratát elvesztett vagyontalan nemesek közé – ebből a kiúttalan helyzetből próbál a művész nehezen meghatározható, de magas presztízsű státusába menekülni.

A mesélő már eloldódott a nemzet nevében fellépő represszív közösségtől, hiszen azt gondolja a követség épülete előtt, hogy „minek mennék én a Püspökhöz, ha eretnek, Hitehagyott, istenkáromló vagyok?” A háborús katasztrófa azonban kiszolgáltatottá teszi, a modern lengyel individuum elveszti a talajt a lába alól, és visszazuhan az archaikus klánba: „nem azért vagyok Gombrowicz, hogy a setét, obskúrus, talán bizony Eszelős Oltár előtt térdet hajtsak (csakhogy Harcolnak), nem, nem, nem megyek, ki tudja, mit mívelnek vélem (csakhogy Lőnek), nem, nem akarok odamenni, hitvány, nyavalyás Ügy ez (csakhogy Gyilkolnak, Gyilkolnak!). És e Gyilkolásban, vérben, Harcban a házba beléptem.”[26]

Gombrowicz mint elbeszélő és regényhős egyéb lehetőségek híján íróként próbál a klán hasznos tagjává válni, és rögtön meg is kapja azt a feladatot, hogy vívjon párbajt a helyi írófejedelemmel, és bizonyítsa be a klán kulturális felsőbbrendűségét (ennek sikerén múlik, hogy ingyenélő sz...házinak vagy géniusznak tekintik). Ez sok mindenben emlékeztet az író Gombrowicz második, argentínai pályakezdésére és nyilvános szerepléseire (akkor is lehettek hasonló élményei, amikor lengyel mecénásokat keresett).

A Borgesről mintázott alakkal folytatott szóváltás a dialógushagyomány megcsúfolása, de nem csak a komikum miatt érdekes. A regényhős Gombrowicz nem a szokványos lengyel kulturális reprezentáció toposzait sorolja fel (pedig dicsőíthetné havi hetvenöt pesóért Kopernikuszt, Chopint és Mickiewiczet más lengyel „Szellem-órjások” mellett), hanem az író Gombrowicz által szorgalmazott brutális kritikát műveli. A Fekete Ruhás ember, a „Gran escitor, maestro” legfőbb jellemzője nem az, hogy a centrum helyi kirendeltségén is kultivált „tiszta költészethez” szublimálódott szellem, hanem az, hogy „könyveibe, jegyzéseibe pislogatva” állandóan ritka idézeteket keres, az ellenfelét viszont pont azzal próbálja diszkvalifikálni, hogy irodalmi forrásokra vezeti vissza eredetinek tűnő gondolatait: „Azt mondják itten, hogy vajas a vaj... Igen, igen, érdekes eszme... érdekes eszme... Kár, hogy nem éppen új, már Sartorius megírta a Bukolikáiban.”[27] A Külföldi Író pont olyan, mint A költők ellen című pamflet lengyel megjelenése után támadt vitát lezáró „Már megint ez az átkos kicsinyítés!” című írásban emlegetett énekesek, balett-táncosok és virtuózok, akik a periférián, a filozófusokban, gondolkodókban szűkölködő nemzetekben tündökölnek.

Mint a Ferdydurkében vagy e regény egyik későbbi epizódjában, a párbaj itt sem hoz döntést, mert az érvek közt nincs kölcsönhatás, a két író mögött fölsorakozik a két tábor, és csak az egyiknek van igazságosztó tekintélye. De mielőtt a lengyel író kettős marginalizálódásán elmélkedhetnénk (a periférián is kisebbségben van), a feloldhatatlannak látszó feszültséget az oldja, hogy új elem kerül a rendszerbe. Mint Gombrowicz több jelenetében, itt is valamiféle ritualizálódó mozgás teremt kapcsolatot két szereplő között, a járkáló író mozgását egy férfi utánozza a terem másik részében. Az ábrázata nemes, de az ajka „kárminpiros”. És ettől mintha új regény kezdődne a regény egyharmadánál. Túl kell lépnünk az eddig használt fogalomrendszeren, még a címet is újra kell értelmeznünk.

Alfred Gall hívta fel a figyelmet[28] arra, hogy a regény címe kapcsolatba hozható Az eltűnt idő nyomában Szodoma és Gomorra című kötetével, a második rész harmadik fejezetével. A tartalmi kivonatban is szerepelnek A „Transzatlanti” állomásai (Les stations du „Transatlantique”), ezzel a vonattal utazott ifjúkorában Marcel, a regény főhőse és elbeszélője. Ebben a fejezetben olvashatunk Charlus és az ifjú Morel homoszexuális kapcsolatáról, Charlus még egy párbajt is kitalál, hogy visszaszerezze a fiatalembert, ahogy Gonzalónak is meg kellene vívnia a fia becsületét védelmező Tomasz úrral. A kötet „az ég tüzétől megkímélt szodomaiak leszármazottairól” szól.

Mint Gombrowicz legtöbb regényében, a homoszexualitás problematikája a Transz-Atlantikban sem kapcsolódik közvetlenül az önéletrajzi alakhoz, a szerző közbeiktatott egy erősebb akaratú, határozottabb egyéniséget, egy nietzscheánus hasonmást. A két alak egybevetése most is tanulságos: Gombrowicz a háborús katasztrófa hatására elveszti a függetlenségét, bekerül a törzsi tekintélyek klientúrájába, Gonzalo viszont minden nemzeti kötöttségtől mentes színpompás hibridnek született: ez a portugál, „ki aligha mesztic nem vala, (...) perzsiai török anyától Líbiában született”.[29] Gonzalo a Mesterlegények, Munkások, Segédek, Mosogatók, Katonák, Matrózok gazdag imádója, akit eltiltanak attól a heteroszexuális társadalom normái, hogy világosan, érthetően fejezze ki vágyait, amíg elutasítástól kell tartania. Mivel a társadalom nem hozott létre ilyesmire használható konvenciórendszert, önmagát álcázva próbál közeledni a vágy tárgyához. Ez a stratégia minden pillanatban leleplezéssel, megtorlással fenyeget. A vágy és az önvédelmi ösztön ellentétes késztetései bonyolult jelrendszert, bizarr esztétikát hoznak létre.

Hasonló helyzetről számol be Charlus a barátainak. Úgy járja Párizst, mint a kalmárnak öltözött kalifa Bagdadot, időnként „egy fura kis perszóna nyomába ered”, akit csak a rend kedvéért említ nőnemben. Villamosra száll, „mint valami kis tanár, mint egy nyalka, ifjú medikus”, aztán követi, akár Orléans-ig is. Ha hiába fáradozott, a „magányos hazautak enyhítésére” szívesen ismerkedik akár „hálókocsipincérrel vagy mozdonyvezetővel” is.[30]

Persze rájuk is vonatkozik a rejtőzködés törvénye: „Átok sújtotta fajta, melynek hazugságban és esküszegésben kell élnie, hiszen tudja, hogy vágya, mely minden teremtett lény számára az életöröm legfontosabb forrása, szégyenletes és bevallhatatlan”. A típus jelen van a heteroszexuális társadalom szemében gyanún felül álló közegekben, a népben, a hadseregben, az egyházban és a politikában is, „simogató és veszedelmes közelségben él a másik fajtához tartozó férfiakkal, kihívóan viselkedik velük, játékosan úgy szól nekik bűnéről, mintha nem volna övé”. A talányos viselkedés kifinomult esztétikai ízléssel jár együtt: a középkori elefántcsont faragványok szakértői bejutnak a beavatatlanok számára megközelíthetetlen helyekre, ahol „az antik tubákosszelencék, a japán metszetek, virágritkaságok kedvelői találkoznak”.[31]

Gonzalo, a típus latin-amerikai képviselője nem kifinomult esztétikai érzékével tűnik ki, ezen a téren Charlus ellentéte. A beavatottak számára vonzó esztétikai kuriózumok helyett a pompában tobzódó trópusi barokkhoz vonzódik. Az eltűnt idő megfelelő fejezetében már feltűnik az új nemzedék, amely mintha már nem tartaná tiszteletben a tilalmakat. Gonzalo messze túllép ezen, hiszen nemcsak közszemlére teszi, hanem még túl is hangsúlyozza nemi identitását. De neki is álcáznia kell magát. Charlus kapcsán olvasható az a megjegyzés, hogy e speciális esetben gyakran akadályozza a beteljesülést a kölcsönös vonzalom hiánya, de ilyenkor segíthet a pénz. Gonzalo számára ez nem ilyen egyszerű, hiába van palotája, arra panaszkodik, hogy kénytelen a saját lakájának kiadni magát, mert ha nem leplezi a gazdagságát, kezdődik a „Fenyegetőzés. Üldözés”.

A nemzeti összetartozás és a homoszexualitás problematikája szétválaszthatatlanul kapcsolódik össze, nemcsak a regényben, hisz az író Gombrowiczot is ez teszi igazán deviánssá. Ez a kettősség minden szinten destabilizálja, kétértelművé teszi a jelentéseket. Mint Ewa Płonowska-Ziarek megállapítja, az ódivatú, alacsonyabb rendű barokk kellékei szemétdombon talált, elhasználódott formák, ezek ütköznek a gay erotika egzotikus újszerűségével. Másrészt viszont a guberáló művész épp azért használ szégyenletes, elfogadhatatlan konvenciókat, mert a heteroszexuális normák védelmezői elfajzott regressziónak állítják be a homoszexualitást. Jellemző, hogy Gombrowicz később ebből a provinciális-szarmata pozícióból támadja a centrum esztétikai tekintélyét (a célpont ekkor már nem a „tiszta költészet”, hanem a tág értelemben vett avantgárd), ebben talál esélyt egy másfajta jövőre.

A Pan Tadeuszban románc épül a nemzeti függetlenségért folytatott harcra, Tadeusz és Zosia kézfogója teremti meg a nemzeti egységet. A Transz-Atlantikban megkettőződik a cselekmény, a nemzeti szál mellett zajlik a forradalmi homoszexuális intrika: az őrnagy Európába akarja küldeni a fiát, akit Gonzalo el akar csábítani, s mivel másképp nem érheti el a célját, fel akarja szabadítani az atyai-nemzeti tekintély uralma alól.

A parázna argentin csak új szeretőt lát a leendő lengyel hősben, akinek lassan ideje lenne apja nyomdokába lépni. Minden képzeletet felülmúló gyalázat fenyeget, ami csak vérrel mosható le. De Gonzalo nemcsak az erkölcsöket megrontó pojáca, hanem új, eretnek tanok hirdetője is. Zygmunt Bauman kifejezésével: ő már az élménygyűjtők társadalmában él, a test számára nem a katonai erények gyakorlására kiképezett, engedelmességre szoktatott gépezet, hanem a homoszexuális élvezetek forrása. De most csak akkor juthat hozzá, ha felszabadítja a patriarchális hatalom alól. A Hazafiúság–Lazafiúság ellentétpár léha szójátéknak tűnik, valójában azonban kopernikuszi fordulatot hoz az emberiség történetében. Mintha Gonzalo a csábítás sikere érdekében az egész régi világot le akarná rombolni.

A regényhős Gombrowicz a két kultúra határán álló közvetítő, aki már távolodik a régitől, az új felé tart. Az egyik oldalon tömörülnek az egymást állandó függőségben tartó lengyelek, a másik térfélen Gonzalo az úr. Gombrowicz mindkét világot elárulja, az események dinamikája arra ural, hogy viselkedésével végzetes konfliktust provokál. Kezdi elmosni a különbséget a nemzeti összetartozás és a homoszexualitás között. A nemzeti identitás elleni lázadást a férfiak közti kapcsolatok szexualizálása színezi; a nemzeti büszkeséget, a patriotizmus szellemét pedig paranoid gyanakvás és a homoszexualitás üldözése táplálja. A társaság tagjai mindenhol homoszexuális összeesküvést sejtenek, mindenki őriz mindenkit, mintha a társadalmi paranoia tartaná össze a nemzetet.[32]

Ez hozta létre a Sarkantyús Lovagrendet, a parancsolatok betartását terrorral kikényszerítő hazafias konspiratív szervezetet. A lovagok azért rabolják el Gombrowiczot, hogy elrettentsék az árulástól, rákényszerítsék az identitás őrzésére: „Szökést vagy bárminémű árulást meg ne kísérelj, mert megesméred a Sarkanytújokat; te is, ha valamely társadon az Árulás, Szökés legcsekélyebb szándékját látod, köteles vagy a Sarkantyúdat belédöfni. Ha ezt elmulasztod, ők döfik tebeléd.”[33] A csoporthoz tartozás „Ördögi Csapda”, a mitizált közös sors Kínzatás és Golgota.

De nem a kikényszerített kollektív mártíromságként megjelenített romantikus messianizmus a megidézett múlt legmélyebb rétege. Van a lengyel irodalomban néhány kivételes mű, amely lehatol a kereszténység felvétele előtti régmúltba, amely nagyrészt a kollektív tudattalanba szorult. A legendák konvencionális irodalmi feldolgozására számos példát találhatunk, de a lengyel identitás legarchaikusabb rétegét csak olyan művek tudják élményszerűen megjeleníteni, mint az Ősök vagy az elmúlt évtizedekben Olga Tokarczuk Őskor és más idők című regénye. Ahogy az Ősök bebörtönzött hőse előtt föltárul a történelem titkos értelme, úgy kapja meg a múlt megismeréséhez vezető beavatást a lovagok fogságába került Gombrowicz: „Hallgatva azért az ősi hangokat, látám Bebörtönöztetésem mélységes mélyét – mert hihetőleg nem Mai az, nem is Tegnapi, hanem Tegnapelőtti, s miképpen birkózhatnék meg Mai Napság azzal, mi bizonnyal a régiségben történik... Hej, setét rengeteg, setét, ősi! Hej, százados vadon! Hej, öreg Magtár, öreg Csűr, Zsilip, s a Vízimalom is...”[34]

A múltnak ez a latinizáció előtti rétege nem része az európai kánonnak, noha Karol Modzelewski A barbár Európa (2004) című összegző művében igen meggyőzően érvel amellett, hogy az európai civilizáció harmadik forrása a görög-latin és a zsidó-keresztény hagyomány mellett az államalapítás előtti idők szláv-germán-balti kultúrája. A letelepült népek rokoni-szomszédsági kapcsolatokon alapuló berendezkedése is meghatározó szerepet játszott az európai társadalmak formálódásában. Ezek a barbárok bonyolult, hierarchikus klánokban éltek, aki nem fogadta el a tekintélyek által szentesített törvényeket, azt kitaszították a klánból, megfosztották emberségétől.

Gombrowicz előtt senki sem hatolt ilyen mélyre mítoszromboló szándékkal. Ez igen nagy súlyt ad a regényhős döntéseinek. Ha Gonzalót választja, nemcsak kerítő lesz, hanem egy új kor eljövetelét hirdető próféta tanítványa is. A mestere megjövendöli neki: „megládd, az Atya ellenében egyszer még pártomat fogod, s a magamfajtát a Föld Sójának veszed. Mondd, hát nem hiszel semminémű Haladásban? Tán egy helyben toporognunk kellenék? Aztán miképpen akarod, hogy Új támadjon, ha a Régit vallod? Hát örökkön Atyja Ura korbácsát nyögje a fiú, örökkön megett rósa füzért morzsolgasson? Eresszünk az ifjú gyeplőjén, engedjük szabadjára.”[35]

De nagy erők mozdulnak meg az ősi rend védelmében. Tomasz úr párbajjal akarja visszaszerezni fia heteroszexuális identitását és megmenteni a nemzet becsületét. Agresszív rivalizálásra akarja kényszeríteni Gonzalót, akinek nincs más választása: vagy férfiként ölik meg párbajban, vagy homoszexuálisként gyilkolják meg. A színlelés mestere elfogadja a kihívást, de kiveteti a golyókat a pisztolyból. A „parodisztikus lefegyverzés gesztusa” az egész műre jellemző, megfosztja tartalmuktól és jelentésüktől a hierarchia ritualizált formáit.[36]

Mivel a régi világban már nincs akkora erő, hogy ellen tudjon állni az új, ismeretlen világ csábításának, Gonzalo akarata szerint alakulnak az események, folytathatja a vágyait kifejező és leplező játékait. A palotájába hívja a társaságot, abban a reményben, hogy ott már sikerül elragadni a fiút az Atyától és „Elfajzattatni”. A palota a trópusi barokk abszurdumig karikírozott példája (mintha Gombrowicz az akkor még fel sem fedezett latin-amerikai mágikus realizmust parodizálná), a kubai táncosokról mintázott, teátrális Gonzalo itt már végre a saját színházában léphet fel, a környezetet pedig úgy alakította ki, hogy fölerősítse erotikus gesztusait. Itt minden az elfajzás esztétikáját fejezi ki.

A lengyelek a „nemzeti formától” idegen világban találják magukat, amely tele van a legmeglepőbb fajkeveredésről árulkodó korcsokkal: a Pudlival keresztezett Bolonyai kutya szőre olyan, mint a Fox-terrieré, a Komondornak patkányfarka és Buldogpofája van, a Vizsla füle pedig olyan, mint a Hörcsögé. A palotában látható perverz stíluskeveredés arra utal, hogy megtörik a törzsi-nemzetségi identitás alapjául szolgáló szexuális tabukat, démonikus hibrid lényeket nemzenek. Ebben a környezetben már Gonzalo is más jelmezt visel: „visszajő, de Szoknyában! Mi a látománytól sóbálvánnyá meredtünk; Tomasznak éktelen haragjában a vér a fejébe tolúlt, s tán a guta is megüti... de hiába, a szoknya nem szoknya vala! Az ördögbe! Szoknyát vett ugyan, fejéret, csipkéset, de a szabása kicsinyég Köntösre hasonlít; zöld, sárga, pisztácia színű blúza félig-meddig blúz, félig-meddig ing. Fején virággal ékített, nagy Szalma Kalap, kezében Napernyő, csupasz lábán Szandál vagy Kis-csizma.”[37]

Gonzalo már korábban arra biztatja Gombrowiczot, hogy szabaduljon meg „útálatos” lengyelségétől. A csábítás igazolásához kreált ideológiájában azonban többet hirdet a nemzeti és a nemi identitás megváltoztatásánál: „Ördögbe az Atyával s Atyáink Földjével! A fiú, a fiú, az igen, azt értem! De minek tenéked a Hazafiúság? Nem jobb-é a Lazafiúság? Cseréld Lazafiúságra a Hazafiúságot, s meglátod!”[38] Elérkeztünk a regény kulcsfogalmaihoz, amelyek új irányt adnak a mű értelmezéséhez. Bár ezek új elemek, jól illeszkednek Gombrowicz évtizedek óta épülő antinómia-rendszerébe.

Körner Gábor kitűnően fordította a két fogalmat: létező szóval állított szembe frappáns

neologizmust, stilárisan is meggyőzően. De itt annyira különbözik a két nyelv logikája, hogy bizonyos jelentéseket csak körülírással lehet megfogalmazni (Kerényi Grácia és Fejér Irén fordításában csak a tartalom kapta meg azt, ami jár neki: a Pátria önmagában rendben is lenne, de a Fitria viccnek is rossz). A lengyel ojczyzna jelentése haza, az etimológiája világos, az apa jelentésű ojciec szóból képezték. Ennek mintájára alkotta a szerző a maga igen sokféleképpen értelmezhető neologizmusát, a fiút jelentő syn szóból: synczyzna.

Már ez sem adható vissza ugyanígy magyarul, de mindez még visszavezethető a Vaterland−Kinderland ellentétpárra, ez pedig új szempontokat ad az értelmezéshez. 

Gombrowicz jól ismerte Nietzsche életművét, gyakran hivatkozott rá; bár rendszerint vitába szállt vele, igen inspiratív gondolkodónak tartotta. Amikor élete végén, betegséggel küszködve, nagyrészt ágyban fekve filozófiatörténeti előadásokat tartott Rita Gombrowicznak és Dominique de Roux-nak, Nietzschét is tárgyalta. Mennyire közel állt hozzá, mutatja az is, hogy ezzel a kijelentéssel kezdte az előadását: „Nietzsche, akárcsak Schopenhauer és Kant, lengyel volt!” Minden értékrendet a feje tetejére állító forradalmi alkatként mutatta be, akinek a hihetetlenül éles elméjű, mélyreható kritika az erőssége (alighanem e bálványrombolót követte Gombrowicz a „brutális kritikában”). Bár „buta gondolatnak” tartotta az emberfeletti ember eszméjét, hangsúlyozta, hogy Nietzsche számára az ember csak eszköz egy magasabb rendű létforma eléréséhez. A jövő emberéért érdemes áldozatot hozni, ez fontosabb a felebaráti szeretetnél. Gombrowicz szerint Niezsche abban is emlékeztet a későbbi gondolkodókra, hogy nem szakította el a filozófiát az élettől, hisz a filozófusok sem figyelhetik biztonságos távolságból a világot.[39]

Szóval aligha véletlen, hogy a vágyak beteljesüléséért harcoló, az erkölcsi és kulturális akadályokat elsöprő Gonzalónak a vita hevében mintha ez a szakasz szolgálna ugródeszkaként: „Mit nékünk a szülőföld! Oda tart kormányrudunk, a hol gyermekeink földje van! Oda felé, oda ki viharzik, tengernél viharosabban, a mi nagy vágyódásunk!”[40]

Zarathustra és Gonzalo is a patriarchális kultúrát meghaladó, a tekintélyuralom alól felszabaduló új világ, új korszak eljövetelét hirdeti. Nietzschénél ez a létszint már kívül esik a metafizikai alapokon álló európai hagyományokon. Az ember úgy juthat el ide, hogy fokozatosan gyermekké változik: „A szellem három színeváltozását mondom néktek: hogyan válik a szellem tevévé, oroszlánná a teve és végezetre gyermekké az oroszlán.”[41] Gonzalo pedig alighanem valamiféle homoerotikus utópia eljövetelét szorgalmazza.

A regény zárlata nevetéssel oldja a konfliktust: az Atya már nem tudja rituális véráldozattal helyreállítani a patriarchális normákat, hisz Gonzalóval sem tud végezni, és a fiát sem tudja föláldozni. De a fiúnak sem kell leszámolnia az Atyával ahhoz, hogy szabad legyen. A felszabadító nevetés lezárja a régi világ történetét. A szereplők már képesek távolságtartással tekinteni a hagyományra (eltávolítják maguktól a nemzeti formát – Gombrowicznál ez az egyetlen módja a szabadság kivívásának, bármilyen forma korlátozza is az egyént). A nevetés megnyitja az új világba vezető utat.

 A tanulmány eredetileg a Kalligram 2012/4 számában jelent meg.

http://www.kalligram.eu/

[1] Vö. K. Suchanow: Argentyńskie przygody Gombrowicza. Kraków 2005. 115–123.

[2] W. Gombrowicz: Napló (1953–1956), ford. Pályi A. Pozsony 2000. 439.

[3] Ilyen címmel kap a két költő külön fejezetet Bojtár Endre „Hazát és népet álmodánk...” Felvilágosodás és romantika a közép- és kelet-európai irodalmakban (Budapest 2008) című monográfiájában.

[4] W. Gombrowicz: Napló (1953–1956)... 461–462.

[5] I. m. 441.

[6] I. m. 444.

[7] Vö. P. Millati: Gombrowicz wobec sztuki (wybrane zagadnienia). Gdańsk 2002. 273−279. A szerző a Gombrowicz és a költészet című fejezetben dolgozza fel a témát.

[8] W. Gombrowicz: Testamentum, ford. Pálfalvi L. Budapest 1993. 74.

[9] Cz. Miłosz: Levél Gombrowiczhoz, ford. Pálfalvi L. 2000, 1993, 2. 58.

[10] W. Gombrowicz: „Már megint ez az átkos kicsinyítés!” ford. Pálfalvi L. 2000, 1993, 2. 59.

[11] I. m. 60.

[12] Cz. Miłosz: A kétségbeesés tisztasága. Válogatott esszék, ford. Bojtár E. et al. Budapest 1999. 252.

[13] Cz. Miłosz: Szülőhazám, Európa, ford. Bojt

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szlavtextus.blog.hu/api/trackback/id/tr635071725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Főszerkesztő: Németh Orsolya
Szerkesztők:Borsi Klaudia,D.Á., Gajdos Nárcisz, Hanzelik Gábor, Máté András, Süpek Nóra, Vas Viktória

Grafika: Felvidéki Miklós

© Szláv TeXtus 2013-2023. Minden jog fenntartva. Az oldalon található összes tartalom a szerzők, az oldal vagy a kiadók tulajdonát képezi, mindennemű nyomtatott vagy elektronikus, részleges vagy teljes közlésük csak a fent említettek engedélyével lehetséges.

Elérhetőség: szlavtextus@gmail.com

süti beállítások módosítása